14. fejezet

Tizennégy

 

Tonin úgy gondolta, jó dolog a Droidok Királyának lenni. Jelenleg több ezer kiszolgálódroidnak parancsolt az Iron Fisten.

A kerekeiket mágnessel helyettesítette, ami lehetővé tette azok számára, hogy a csillagromboló külső burkolatán is tudjanak közlekedni. A droidok a hajtóműveknél gyülekeztek, hogy aztán belső eszközeikkel utat törjenek maguknak a belső rendszerekbe.

Azonban, ennél több is zajlott az Iron Fisten Tonin parancsnoksága alatt. Pár robot a központi számítógépbe hatolt be, és módosított felvételeket küldött a Lara lakosztályát mutató kamerák felől. Bármit csinálhatott, a megfigyelők csak annyit láthattak, hogy a nő alszik. Pár droid még azt is megoldotta, hogy Lara rendelkezésére bocsátott pár másik biztonsági rendszer irányítását is, ami alapesetben nem lett volna az ő kezei alatt.

Most, hogy a kiszolgálódroidok többsége beásták magukat a csillagromboló fő rendszereibe, Toninnak már csak abban kellett biztosra mennie, hogy ellenőrizze, ezt a csökkenést a hajón lévők sem érezték-e meg. Ha az MSE-6-P303K droid egy egész napot töltött Tonin parancsainak ellátásával, az MSE-6-E629L droidnak fél napot kellett töltenie a hajó által kitűzött teendőivel, azonosítania kell MSE-6-P303K droidot, és fél napig át kellett vállalnia az ő feladatait.

A hajó főkomputere eddig nem észlelt megingást. Ez Tonin érdeme volt, hiszen sokkal okosabban cselekedett, mint a komputer maga. Talán azért is volt ez, mert a számítógép méltóságon alul kezelte az MSE-6-okat.

A droid őr jelzett Toninnak; valaki közeledett Lara lakosztályához. Tonin lecsatlakozott a számítógépről, és a kabinba sietett. Amikor azonban az ajtó kinyílt, Lara állt a küszöbnél.

- Jó reggelt, Tonin. – Fáradtnak tűnt és egy kissé kábultnak, de nem szomorúnak és elégedetlennek – már amennyire Tonin képes volt leolvasni az emberi érzéseket.

Üdvözlésképpen elpittyegett egy köszönés, majd visszatért a helyére. A terminálra a SOKÁIG VOLTÁL TÁVOL üzenetet vetítette ki.

- Bocsáss meg. Részt kellett vennem egy bevetésen. De nagy valószínűséggel sikerült üzennem a Mon Remondának. – Leült az ágyára, lehúzta a csizmáit és ledőlt. – Továbbá, kisebb megrázkódtatás számomra, hogy Melvar megdicsért az „ellenség kitartó és bátor ostromlásáért”.

MEGRÁZKÓDTATÁST ÁTÉLNI NEM LEHET TÚL JÓ.

- Ebben ne légy olyan biztos – Lara halványan elmosolyodott. – Hogy mennek a dolgok?

HOZZÁFÉRÉSÜNK VAN A HOLOKOMHOZ, AMIKOR CSAK AKARJUK, DE HAMAR LEBUKHATUNK VELE. TOVÁBBÁ, A DROIDJAIM TALÁLTAK EGY FELTÉRKÉPEZETLEN TERÜLETET A HAJÓN.

- Mutasd.

Tonin kivetítette a képernyőre a nap legérdekesebb felvételét.

A felvételt alacsony szögből készítették, ahogyan az egy MSE-6 droidtól elvárható volt, és egy közeli folyosóról látható, négyszögletes megfigyelőablakokat ábrázolt. Az ablakokon túl kamrák voltak, valószínűleg orvosi céllal. Az egyik mögött műtő kapott helyet. Szinte mindegyik kamrát lények lakták: ewokok, rágcsálószerű ranatok, rongybabaszerű bilarok, egy rózsaszín ortolan jellegzetes ormánnyal, ami a kamra falának szorult, és egy chadra-fan a maga egy méteres magasságával.

Lara felült, egy pillanatra elfeledve fáradtságát.

- Csak ennyi?

IGEN, EGYELŐRE.

- Küldj oda egy kamerás droidot és egy egy másikat, hogy tudja közvetíteni nekünk, hol jár, hátha elcsíphetünk pár felvételt. Ez nagyon fontos, Tonin.

MEGLESZ.

- Most pedig, hagyj aludni – visszafeküdt az ágyba. – A megrázkódtatások teljesen lefárasztanak.

NE FORDULJON ELŐ ILYEN MÉG EGYSZER.

Rogriss admirális boroskupája megállt az ajkainál.

- Hogy mit akar?

- Gondolom, a rendelkezésére áll egy – vigyorgott az Arc.

- Az én rendelkezésemre áll, igen – Rogriss egy húzásra lehajtotta a bort. – De nem a magukéra.

- Akkor se, ha Zsinj ellen kell?

- Akkor se. Túlságosan nagy a kockázata, hogy az Iron Fist szénné lövi. Vagy ha nem is ő, akkor a lázadók – bármi megtörténhet. Aztán tegyük még hozzá az esélyt, hogy Zsinjt csak úgy le lehet győzni. Egy bukott admirális lennék, ha szövetkeznék az ellenséggel, vagy még rosszabb, ha elvesztenék egy Interdictort. Nem, nem és nem.

- Abba nem gondolt bele, hogy megakadályozhatjuk a katasztrófát? – kérdezte az Arc. – Először is, a birtokunkban álló két csillagrombolót jó szívvel küldjük, hogy megvédje az Interdictort. Másodszor, ha csak az Interdictor legénységének leglojálisabb tagjai tudják, hogy az Új Köztársaságnak dolgoznak, senki sem tudja majd, mi ez az egész. Később, ha bárki kérdezné, azt mondaná, hogy az Interdictor a Birodalom és az Új Köztársaság harcába keveredett, és nem tudták, kire lőjenek.

- És mit adna cserébe?

- Parancsol? – ráncolta meglepetten a homlokát az Arc.

- Odaadom az Interdictort, ha maguk is kölcsönadnának nekem egy mon kalamári cirkálót.

- Mit szólna egy bekeretezett, dedikált Arc Loran gyereksztár portréhoz?

Tökéletes! – ragyogott fel Rogriss tekintete. – Az első dolgom lesz elcserélni egy dedikált Tetran Cowall-portréra. Az ő drámáit mindig is jobban kedveltem.

- Szép lövés volt, admirális, elfogadom a kihívását - ütögette emg a mellkasát az Arc. – Komolyra fordítva a szót, maga nem ad nekünk kölcsön semmit, mi csatlakozunk magához egy közös küldetésre. Ha nyerünk, mindkettőnk nyer. Ha elveszti az Interdictorát, biztos lehet benne, hogy mi is elvesztjük a mi két csillagrombolónkat, és még megannyi hajónkat is mellé. Azonban a fő kérdés most az, hogy miért teszi ezt – mert jó a Birodalomnak, vagy mert jó Rogriss admirálisnak.

Rogriss us a mellére csapott, utánozván az Arc mozdulatait.

- Szép lövés volt, katona. – Pár pillanatig csak a vele szemben lévő hófehér válaszfalat bámulta, majd megszólalt: - Csináljuk.

- Örvendek.

- Kell egy hely, ahol találkozunk – emelte a magasba kupáját Rogriss.

Az Arc koccintott vele.

- Admirális, mondtam már, hogy egy élmény magával együtt dolgozni?

Lara már majdnem magán érezte Tonin holokamerájának tekintetét. Az R2-es nagyon magányos volt a Comkinról való visszatérése óta. Ami még rosszabb, megérezhette Lara hangulatának változását, mikor felfedezték az Iron Fist titkos kamráit.

Ez az egész dolog szörnyű volt. A felvételben, amit a Mon Remonda számára készített, nem ejtett szót a fontosabb részletekről. Összességében véve az egésznek a mondanivalója borzalmas volt.

- Chubar egy projekt, mellyel megnövelhető az értelmes lények intelligenciája. A nevet egy holosorozat főszereplője, egy kislány Chubar nevű bilarja ihlette. A bilarok szép, emlősszerű lények, a sorozatban Chubarnak éles esze volt. A sorozatot animációval és nem színészekkel forgatták, de Chubarnak az Arc Loran volt a szinkronhangja. Ezt azért ne nagyon híresztelje senki, még megtudja, hogy egy nagyon fontos művelet nevét inspirálta. Chubar mesterséges vegyületek és orvosi beavatkozások árán olyan okos egyedeket teremt, mint egy emberi lény – ha nem okosabbakat. Az olyan fajokat, mint például az ewokok, inkább csak még emberibbé változtatja. A beavatkozásokat inkább kísérleti jelleggel végzik, mintsem műszerekre hagyatkozva.

- Az Aknamező-terv különbözik ettől. Ez gyorsabb, és hatékonyabb is, bár sokkal egyszerűbb kivitelezni. Amikor a beinjektált vegyületek elérik hatásuk csúcspontját, Zsinj ügynökei képesek tévképzeteket és parancsokat implantálni az áldozatok agyába. A tévképzetek gyakran kellemetlen érzések, amik nem csillapodnak addig, míg a küldetést végre nem hajtották.

- A tévképzetek és a küldetés is egy dolgon áll vagy bukik, egy kulcsmondaton. Amíg a kulcsmondat használatban van, az áldozatnak fogalma sincs arról, mit tettek vele. Néhány orvos ugyan megjegyzi, hogy pár áldozat esetében gyanú merül fel, de a kulcsmondat miatt a küldetés áll a ranglétra tetején, és nem a saját helyzete. Ez az állapot fennáll egy ideig. Fajoknál változó lehet, de az Aknamező legfeljebb egy évig tart.

Legördített pár sornyi szöveget az adattábláján.

- A kulcsmondatot variálhatjuk is. Tegyük fel, hogy a feladat az, hogy rabolj el valakit, ez esetben a kulcsmondatod az, hogy „Szerezz nekem egy siklót, az enyémet tönkretették.” Csak annyit kell mondani az agymosott ügynöknek: „Szerezz nekem egy siklót, az enyémet Elassar Targon tönkretette.”. Ez esetben a feladat elrabolni Elassar Targont. Ez csak egy sarkított példa. – Tovább böngészett a szövegben. – Eddig csak emlősöknél működik.

- A Temetés terv Zsinj elsődleges hadművelete, ennek eszköze az Aknamező. Célja hamar világossá vált – viszályt szítani az emberek és nem emberi lények közt az Új Köztársaságban. Mellékelt fájlok szerint az Aknamezőt felfüggesztették, úgy tűnik egy időre nem nyúlnak ehhez az eszközhöz.

- Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megszabadítsam az Iron Fisten lévő tesztalanyokat szenvedéseiktől. Előbb vagy utóbb felszabadulhatnak.

- Hármas Fázis vége. – Kikapcsolta a felvevőt, és hátradőlt székén.

Különösen érezte magát. A Coruscanton nőtt fel, ahol ahhoz a felfogáshoz szoktatták hozzá, hogy az emberek a felsőbbrendűek. Nem volt szégyen nem emberi lényekkel élni – például szolgálókkal -, de a Coruscant egy olyan világ volt, melyet az emberek építettek és tettek olyanná, amilyen. A Birodalom pedig úgy kezelte ezt a tényt, mintha durabetonba lenne vésve.

Aztán, mint beépített ügynök a Lázadó flottában, majd a Lidérc osztagban, rengetegszer ismerte el magának, hogy ez a hitvallás értelmetlen. Túl sokáig volt a nonhumánok közt ahhoz, hogy ez a hagyomány megmaradjon benne.

És most, egy droid volt egyetlen barátja – amik még a nem emberi lényeknél is alacsonyabb rendűnek számítottak -, és próbált egy olyan közösségbe visszatérni, melyet azelőtt idegennek hívott volna. Ami maradt Gara Pethotelből, a gyerekkorából, az halott. Halott, és nem gyászolta meg senki.

Ráadásul az Iron Fist mélyén szenvedő lények is kísérteni kezdték őt álmaiban…

SZOMORÚ VAGY?, kérdezte Tonin.

- Nem – hazudta -, csak fáradt. De most vár a munka. – Előredőlt a székben. – Mi a helyzet a hiperhajtóművekkel?

VAN PÁR EGYSÉG ARRAFELÉ. BÁRMELYIK PILLANATBAN MEGKEZDHETIK A SZABOTÁZST. AZONBAN NEM TUDJUK, VANNAK-E ELEGEN AHHOZ, HOGY EGY OLYAN KRITIKUS PONTOT, MINT A HIPERHAJTÓMŰ, TUDJÁK KEZELNI.

- Akkor csak menjenek oda. Fontos, hogy akkor csapjunk le a hajtóművekre, mikor arra szükség van.

- Lássuk csak… habár elég sok rendszer az irányításunk alatt áll, nem szórakozhatunk velük elég sokáig, mert felfedeznek. Zsinj törői egyáltalán nem rosszak. Szóval, azon gondolkodtam, miképpen tudnám megadni Solo erőinek az előnyt, hogy legyőzhessék Zsinjt. Szerintem fel kéne forgatnunk a flottájának számítógépeit. Meg tudnánk csinálni, hogy, ha csak egy kis időre is, de a célzókomputerek ellenséges helyett szövetséges, szövetséges helyett ellenségesként jelöljék meg a harcban résztvevő hajókat?

IGEN.

- Mennyi az esélye, hogy lebukunk?

AZ ESETBEN, HA ÁTÁLLÍTJUK A KOMPUTEREK PROGRAMOZÁSÁT, KICSI. DE HA A PROGRAM MŰKÖDÉSBE LÉP, A LEBUKÁS VESZÉLYE KILENCVENKILENC SZÁZALÉK AZ ELSŐ MÁSODPERCBEN, ÉS AZ ESÉLYEK MÁSODPERCENKÉNT NÖVEKEDNEK. A PROGRAM A LEGJOBB ESETBEN IS TIZENKÉT MÁSODPERCIG FUTHAT.

- Az nem elég. Mi van a pajzsok hatástalanításával?

A ALATT PÁR MÁSODPERC ALATT A TÚLÉLÉS ESÉLYE EGY EHHEZ HASONLÓ HELYZETBEN ELÉG ALACSONY. A FŐKOMPUTER CSAK KATASZTROFÁLIS HIBÁKAT ANALIZÁL.

- Tehát egy önmegsemmisítésnél gyengébb helyzet nem éri meg neki a fáradtságot?

ÍGY IGAZ.

- Rendben, akkor… - Torkán akadt a szó, mikor egy új ötlet kezdett el körvonalazódni a fejében. – Ez az…

Wedge képernyőjén a dokumentum „Rutinellenőrzés” címszó alatt szerepelt, de ő tudta, ez annál több. Ez egy állapotjelentés volt a Mon Remonda legtapasztaltabb és legkiválóbb orvosaitól és terapeutáitól.

Myn Donos állapotáról.

A beszámoló nem tagadta, hogy a torpedó kilövése baleset volt, de nem is erősítette meg. Ez úgy volt leírva, ahogyan azt Wedge szerette volna.

Az orvosok azonban egyértelműen fogalmaztak. Az egyik doktor szerint az eset kiszámítható volt; az osztagának elvesztése és a Larával való konfliktusa elkerülhetetlenné tette, hogy Donos elveszítse uralmát önmaga felett. Voltak szakértők, akik ezzel nem értettek egyet, de mind egyetértettek abban, hogy Donos a stressz miatt alkalmatlan arra, hogy bevetésen vegyen részt.

Nincs mit ezen magyarázni – az a torpedó tönkretett egy karriert. Neki már csak annyit kellett tennie, hogy elfogadja a szakértők véleményét, kihúzza Donost az aktív pilóták listájából, és a probléma, ami felmerült, megoldódik egy életre.

Egy ügyet azonban még nem zártak le, ez pedig Wedge megérzése volt.

Kopogtak az ajtón.

- Bújj be! – kiáltott.

Donos lépett be tisztelegve.

- Hívatott, parancsnok. – Arca még mindig kifürkészhetetlen maradt, de nem társult azzal az ürességgel, ami az előző beszélgetéseik alatt ábrázatára ült.

- Üljön le.

Donos engedelmeskedett, majd halvány mosoly kíséretében megkérdezte:

- Levegyem a csizmám, uram?

- Most ne, hadnagy. Azért hívattam ide, hogy megbeszéljük, milyen szerepet játszik majd a vahabai akció során.

- Ha azt tehetnék, amit akarok?

- Igen.

- Visszaérnék az X-szárnyúmba. Úgy érzem, oda tartozom.

- És ha a szakértők nem így gondolják?

- Akkor szeretném átvenni a Millennium Falsehood parancsnokságát.

Wedge hátradőlt a székében, de még így sem sikerült lepleznie meglepetését.

- Az az én feladatom.

- Nem szeretne inkább ön visszatérni az X-szárnyúba?

- Nem azért hívtam ide magát, hogy gondolatolvasással próbálkozzon, Donos.

Donos arca még jobban elkomolyodott.

- Uram, mi egy osztagban repülünk. Az, hogy ki tudom fürkészni a bajtársaim érzéseit – fizikait és mentálisat egyaránt -, létminimum. Talán tolakodásnak veszi ezt, uram, de én tudom, hogy maga visszavágyik az X-szárnyúba, a Falsehood-küldetéseket pedig csak kötelességből végzi el. Mert ön a rangidős – vagy csak Solo tábornok miatt. Ha már nem repülhetek a saját vadászgépemmel, hadd adjam kölcsön önnek.

- Nagyvonalú gesztus lenne. De mi van, ha egyáltalán nem vezethet?

- Akkor ágyúsként vennék részt.

- És bármelyik pozícióban is lenne, mit tenne Lara Notsillal?

Donos egy pillanatig habozott, majd révedező tekintettel azt mondta:

- Csak parancsokat teljesítek.

- Milyen parancsnak örülne?

- Hogy engedjük őt szabadon.

- És ha azt mondanám, hogy lője le?

- Megtenném. Én csak egy ember vagyok az Új Köztársaságban. A saját igényeim jóval a Köztársaság igényei alatt állnak.

- Miután megölte, mit tenne, hadnagy?

- Fogalmam sincs. – Donos szemei elhomályosultak, révetegen nézték a plafont, mintha a múltba néznének – vagy éppen a közelgő jövőbe. – Fogalmam sincs, ki lennék akkor.

- Jól van. – Wedge egy pillanatra végigmérte Donost.

Ez nem az a Donos volt, akivel hónapokkal ezelőtt találkozott. Nem az az ember, akiben minden aggodalma, minden bánata felgyülemlett.

Wedge begépelt pár sort az adattáblájára, majd átküldte a fájlt a cirkáló központi számítógépére.

- Donos, igaza volt, szívesebben lennék az X-szárnyúmban az elkövetkezendő bevetéséken. Ahogyan maga is. Engedélyezem, hogy repülhessen. Újra a Lidércek közt lehet a Vahabánál.

Donos szemei tágra nyíltak.

- Köszönöm, uram

- Akkor köszönje, ha tökéletesen elvégezte feladatát, mert akkor látom, hogy jó döntést hoztam. Most leléphet.

A Vahaba egy bolygók által körülvett vörös óriás volt. A távoli múltban egy természeti katasztrófa pusztította el a körülötte keringő nagyon bolygókat, maradványaik még most is gyűrűként szállnak a rendszer napja körül. Az aszteroidák olyan távol tőle és távol egymástól szóródtak szét, hogy még egy nagyobb cirkáló is gond nélkül, teljes sebességre kapcsolva át tudna menni köztük anélkül, hogy kockáztatná az egyikkel való ütközést.

A Mon Remondát még ez a hangyányi kockázat sem fenyegette. Han Solo csak egy apró vörös pontnak látta a központi napot, míg a bolygók szabad szemmel észlelhetetlenek voltak. Solo flottája a birodalmi érzékelőkön túl lépett ki a hiperűrből, bár ha észrevennék őket, akkor is ott volt a néhány X-szárnyú pár és a flotta többi hajója.

Hogy a nagy semmibe ütközzenek.

Alig tudta megállni, hogy ne kaparásszon, ne doboljon a szék karfáján, és ne tudakozódjon helyzetjelentések után. Vagy, hogy szóljon a radarkezelőnek, hogy ne bámulja őt. Azóta érezte rajta a nő tekintetét, mióta a Stellar Web csatlakozott a flottájához.

A híd személyzetének a Stellar Web csak egy megjelölt, de ismeretlen M-317-es objektum volt. A flottától messze, túl a látóhatáron kívül lebegett, és csakis Solo számára közvetített üzeneteket. A kommunikációs tiszt számára a parancs az volt, hogy se bemérni, se felvételt készíteni nem szabad az M-317-es objektumról.

Solo tudta, hogy a Stellar Web egy Interdictor, Rogriss admirális zászlóshajója, de ezt a hírt jobb volt nem terjeszteni.

- Fejlemények, uram. – A kommunikációs tiszt halk szavai hallatán Solo kis híján kiugrott székéből.

- Hadd lássam.

Messze lebegő, támadó alakzatba formálódó hajók voltak. Solo bólintott. Két csillagromboló, egy Birodalmi-osztályú és egy Victory-osztályú. Két Dreadnaught. Egy jellegtelen ötödik űrhajó a távolban; Solo nem tudta beazonosítani a típusát.

- Ez jellemző Zsinjre – mondta. – Már csak az a kérdés, ez az egész, amit a Vahabához hurcolt, vagy csak egy része? Honnan érkeztek ezek a felvételek? – emelte fel a hangját.

- Egy, a Mon Karrenről felszálló X-szárnyú pár felől – mondta a kommunikációs tiszt. – Ők készítették a felvételt, de csak vizuális szenzorokkal, hogy nehezebb legyen őket azonosítani. Az egyikük visszatért ezzel, míg a másik kint maradt.

- Pontosan hol?

- Megközelítőlegesen a rendszer legkülső bolygójának légkörénél, a Halmad felé.

- Küldjön oda még egy X-szárnyú párt. Amint a járőrök visszatérnek üzemanyagért, egyikük figyelje a külső bolygót és azt azt körülvevő területet.

- Igenis, uram.

Solo visszaült. Érezte, hogy a szíve csak egy kicsit ver hevesebben.

- Eleged van már belőle, igaz? – kérdezte az Arc ideiglenes szárnyemberétől.

- Már mindannyiunknak kezd elege lenni, Arc – mondta Gebe. Mivel csak nekik volt hiperhajtóművel felszerelt gépük, és a megfigyeléshez ilyen gépre volt szükségük, így ők ketten egymás mellé kerültek.

Az űr a pilótafülkéjükön túl változatlanul ragyogó maradt. Fény alatti sebességgel szelték át az űrnek azon szeletét, mely feltehetőleg a Vahaba határvidéke lehetett.

- Jó. – Az arc hangnemet váltott, sokkal mélyebb és gonoszabb tónust öltött. – Na, ne játssza a hülyét. Ne mondja, hogy nem tudja, miről beszélek. – Most fejhangon visítani kezdett. – De hiszen tényleg nem tudom. Tegye le azt a sugárvetőt, kérem! Megijeszt. – Visszaváltott a mélyre. – Az ijedtség a legkevesebb, amiben maga szenvedni fog.

- Vagy a mi ízlésünk rossz – szólt közbe Gebe -, vagy tényleg ilyen pocsékul van megírva ez a szöveg? Csiszolhatnál még rajta.

- Néha túlnősz az anyagi léteden, néha nem. Ezt nekem már korán, hétéves koromban meg kellett tanulnom. Sosem felejtem el. – Újra a mély hangra váltott. – Most pedig, áruld el, hol az a térkép, vagy…

- Új célpont, tizenhárom fokra felfelé, nyolcvankét fokra lefelé. – Gebe hangja komoly, precíz volt.

- Készülj fel a vizuális megfigyelésre, minden rendszert kapcsolj ki, csak a passzív szenzort hagyd meg.

- Értettem, Egyes.

Az Arc fejjel lefelé fordította az X-szárnyúját. A manőver kiegyenlítők nélkül komoly fizikai hatásokat váltott volna ki, de így, hogy rendelkezett efféle rendszerekkel, csak a kinti világ fordult meg. Kikapcsolt minden rendszert és szabad szemmel a Gebe által meghatározott területet figyelte.

Semmit sem látott; a célpont túl messze volt. Abba az irányba fordította a keresőradart.

Egy várakozással és kereséssel teli perc meghozta az eredményt: egy négy hajóból álló konvoj lépett a Vahaba rendszerbe. A legkisebb olyan távol volt, hogy szabad szemmel nem lehetett beazonosítani. A másik három egyértelműen csillagromboló volt – egy ősrégi Victory-osztályú, egy Birodalmi-osztályú, a harmadik pedig…

- Megvan – mondta az Arc. – Az Iron Fist. Egy perc, és kiszámítom, milyen messze van.

- Tedd azt, uram.

Az Arc végigfuttatott pár számsort a komputeren, és összevetette azzal, amit tudott a csillagrombolók távolságának kiszámításáról.

- Megvan - mondta. – Hatos, repülj háromnegyed gyorsulással tíz percig abba az irányba, majd tárj vissza a Mon Remondára. Felvettétek ezt, igaz?

- Hadd nézzem… igen, felvettük.

- Remek. Akkor nyomás.

A hírek protontorpedóként robbantak a Mon Remonda hídján. Solo felpattant a székéből, és parancsokat kezdett el osztogatni. Onoma kapitány ugyanígy tett. Szavaik gyakran egymáséba vágtak.

- Minden vadászgépnek: vissza – mondta Solo. – A felderítést végző vadászgépek kapjanak segítséget a hiperhajtóművel ellátott siklóinktól.

- A harcállomásoknak – mondta Onoma -, minden kijáratot bezárni három perc múlva.

- Küldjék el az adatokat az M-317-es objektumnak. A Skyhook és a Crynyd csatlakozzanak hozzá, és minden éron védjék meg.

- Álljanak a tíz-nulla-hat-egész-kettő-kettő-négy irányba, emelkedés harminchat-egész-nulla-kilenc-kilencig. Az egész flotta tegyen ugyanígy.

- Értesítsék a Falsehood legénységét, hogy álljanak át a másodlagos feladatra; most nem támadóként van rájuk szükség.

Mély torokhangú dübörgés söpört végig a hídon. Solo érezte, hogy karjain és a hátán feláll a szőr. Csubakka állt vidáman a híd bejáratánál, elordítva a vukik vadászatra hívó jelzését.

- Így igaz, Csubi. Még sosem voltunk ennyire közel.