Tizenhárom
Lara felgyorsított, hogy minél hamarabb elérje a Falsehoodot. Nem tudta megjósolni, a
többi TIE mit akar csinálni, de úgy tűnt, a legtöbbjük lelassít. A megmaradó
három – a szárnyembere és két Egy-Nyolcvanegyes – mögé zárkózott.
- Csak nem ideges, hadnagy? – kérdezte Fel báró.
- Ideges, nehogy csalódást okozzak önnek – válaszolta
Lara.
- Csak hogy ne mondhassa, hogy udvariatlan volnék –
mondta Fel -, ön repülhet rá először.
Lara igyekezett higgadtnak és érzelemmentesnek mutatkozni.
- Köszönöm,
uram. – De a szavak úgy érződtek a szájában, mint a keserű epe.
Tisztában volt vele, mi történik éppen. Ez egy próba
volt. Ha látják, hogy el meri pusztítani a Millennium
Falcon kiköpött mását, az bizonyítaná nekik hűségét.
Ami azt illeti, mindent meg fog tenni. El fogja
találni a Falsehoodot nem is egyszer,
de kétszer, háromszor is.
- Millennium
Falcon, itt a volt Lidérc Kettes. Készülj a halálra.
Az üzenet forrása, az elöl haladó TIE elfogó tüzet
nyitott.
Lara volt az. Donos megremegett. Be tudta célozni őt,
le tudta volna lőni mindegyik TIE-t, de nem sikerült kényszerítenie magát
arra, hogy meg is tegye.
Zöld lézertűz vágódott ki a vadászgépből. Csak az
egyik tudott lőni. Az első néhány lövedék célt tévesztett, de a sugarak szépen
lassan elindultak a Falsehood irányába
– a következő pillanatban a teherhajó megremegett a találatoktól.
Az első TIE páros elzúgott felettük, és elindultak,
hogy visszaforduljanak, amikor a második páros is megérkezett. Új hang harsant
fel a komlinkben:
- Ha jól tippelek, Solo kapitány, igaz? Ha most
azonnal megadja magát, megkíméli a legénysége életét.
Donos hallotta ezt a hangot azelőtt, még az Implacable elleni küzdelem során.
Soontir Fel báró. Felpillantott a felső lövőállásba a parancsnokára. Wedge-et
személyes kapcsolat fűzte Felhez, azonban hogy mi alakulhatott ki köztük a
Zsiványkommandóban együtt töltött idő alatt, azt Donos nem tudhatta. És ahogyan
ő is habozott Lara esetében, Wedge sem volt hajlandó rálőni Felre.
Donos alig tudta elfojtani vigyorát. Jó volt látni,
hogy olykor-olykor nem csak őt gyötrik kétségek.
Végül még valaki beleszólt a komlinkbe: Han Solo.
- Fel báró. Még mindig azt gondolja, hogy a legjobb
birodalmi pilóta Vader után? Mikor még én is Zsivány voltam, nem kérdőjeleztem
meg ezt a tényt, azonban elárulom, hogy ebben a csatában éppen a legjobb ellen
küzdök – maga viszont még csak a sisakját sem fényezheti ennek a személynek.
- Ugyan, hisz sosem lehet tudni – válaszolta Fel. –
Lehet, hogy nem én vagyok a legjobb, de legalább annyi tapasztalattal
rendelkezem, hogy eltakarítsam magát az
útból.
Eközben ő és szárnyembere folyamatosan tűz alatt
tartotta az ellenfeleiket – húsz TIE elfogóval karöltve.
Donos képtelen volt célozni, miközben a Falsehood pörögni kezdett vízszintes
tengelye körül. Felismerte azonban a taktikát – a fordulással a hajó nehezebb
célpontot nyújtott.
Fel és szárnyembere azonban nem tágított, előbb hátul,
aztán elöl találták el a Falsehoodot.
A teherhajó körül izzó energiapajzs fokozatosan halványult, ahogyan a találatok
rohamosan emésztették. Donos válaszul leadott lövései célt tévesztettek ugyan,
de így még képes volt a következő hullámban érkezők felé fordulni. Lövései
keresztülhatoltak egy napelemen, végtelen pörgésbe kényszerítve hordozóját. A
monitoron a találatot kapott gép eltűnt, a távolban, utolsó feljegyzett tartózkodási
helyén űrszemetet szétküldve felrobbant.
De helyette még több TIE tnt fel, a Dreadnaught
növekvő sziluettjével együtt.
Nyikorgó érdeklődéssel figyelte az ablakon túli
világot, miközben az forgott körülötte. Visszaváltott a droidok megszokott
hanglejtésére.
- Én megmondtam. Ha emberi lény volnék, mér rég átestem
volna a kezelőpultján.
Csubakka felé fordult és rámordult.
Nyikorgó csodálattal fordult a vuki felé – már
amennyit látott belőle az általa viselt abszurd és túlméretezett maszkon keresztül.
- Miért, hisz ez a legszebb szó, amit eddig nekem
mondott. Tényleg úgy hangzott, mint ő?
Csubakka igenlő választ adott.
Nyikorgó megnyugodva ült le. Amennyi időt töltött
azzal, hogy analizálja és lemásolja Solo kapitány hangmintáját, úgy látszik,
megérte a fáradtság. Nemcsak, hogy tökéletesen megtévesztette Fel bárót, de még
Csubakka elismerését is elnyerte.
A Falsehood megrázkódott,
kemény tárgyak ütköztek a burkolatnak, ami további ellenséges aktivitást jelzett.
- Csubakka, nem csinálhatnánk végig mindezt az
ellenség beleavatkozása nélkül?
A vuki egy pillanatig értetlenül bámult rá.
- Hogy is gondolhattam volna…
Az utolsó TIE is befejezte az első rárepülését. A Falsehood mögött gyülekeztek, hogy újból
lecsapjanak. Az őket a bolygó légköréből kikergető osztag visszakanyarodott a
másik irányba, ami jól mutatta, hogy a Falsehood
levadászása a Reprisal által
ideszállítottakra marad. Donos aggódva ellenőrizte a rendszereket. Alig hitte
el, hogy egy ilyen roham után még életben vannak.
Ha minden igaz, először Larának és szárnyemberének
kell ideérnie. Már csak másodpercek voltak hátra a lőtávolságig.
- Parancsnok? – kérdezte Donos. – Mi a véleménye
Laráról?
- Ha végrehajtjuk a kitérő manővert – mondta Wedge -,
és az ugrási pont felé tartunk, könnyen elkövethet egy hibát. Célozzunk az
egyik szárnyára. Hatástalanítsuk őt, de ne öljük meg.
- Ha megbocsátanak, uraim – ez most Nyikorgó volt -,
ne engedjék, hogy Notsil szétlőjön minket.
Lara elfogóvadászából és a szárnyember felől újabb
lézertűz indult meg. Donos a szeme sarkából látta, hogy egy hidrokulcs zuhan
feléje az alagútból, és már nem volt ideje kitérni; szerencsére a bordáit
találta el, nem a fejét, de még így is felnyögött a fájdalomtól.
- Mi történik? – kérdezte Wedge, és Donos el tudta képzelni
szigorú ábrázatát. – Nyikorgó, teljesen összekuszáltad a logikai áramköreidet?
- Nem, uram. Hosszú történet. Csak bízzon bennem. – A
droid hangja különösen magabiztosnak tűnt. – Értem a dolgom. Hogy micsoda…
Csubakka üzeni, hogy harminc másodperc a kitérő manőverig.
Donos Lara irányába fordult, és addig nem lőtt, míg a
célkereszt a szárnyra nem mutatott. Mikor ez megtörtént, eleresztette a
lövedéket. A célzás nyomán csak a szárnyembert sikerült súrolnia, amitől az
kisodródott, s eltűnt szem elől.
Csak egy vakító tűzgömb ragyogása jelezte, hogy Wedge
szénné lőtte.
Az Iron Fist hídján
Zsinj és Melvar érdeklődve követték a Repsrisal
holokom-forgalmát. Úgy tűnt, a Millennium
Falcon a vesztébe repül, a TIE-ok hordája megfékezhetetlenül özönlött a
koréliai hajóra.
- Gyerünk, gyerünk – zihálta Zsinj türelmetlenül. –
Csald ide a Mon Remondát. Ha nem
csalod ide, meghalsz.
- Tíz másodperc… - jelentette Nyikorgó. – Kilenc…
Nyolc…
Csubakka rádörrent.
- Akarja, hogy én végezzem el a kidobást. Rendben. -
Nyikorgó fémkezei a konzolból kiálló kapcsoló felé mozdultak. – Négy… Három…
Csubakka megszüntette a forgást. A Falsehood megremegett Fel találatától.
- Egy…
Nyikorgó meghúzta a kapcsolót.
A hajó jobb oldala, mely a Falsehoodot a YT-2400-hoz hasonlatossá tette, hirtelen mozgásba
lendült. A robbanóanyagok villanásával kísérve vált le a hajóról.
Csubakka élesen balra rántotta a botkormányt. A hajó
kiegyenlítői alig-alig tudták enyhíteni a kilencven fokos fordulattal járó
erőhatást. A TIE-ok hirtelen leszakadtak a Falsehoodról,
köszönhetően a manővernek. A leváló rész tovább folytatta útját a Reprisal felé.
- Konnair repülőtiszt – szólalt meg Nyikorgó -, amint
készen áll, indulhat.
Lara és Fel villámgyorsan ellenkormányoztak, hogy a Falsehood mögé kerüljenek. Tartották
alakzatukat, melynek köszönhetően lehetetlen volt őket becélozni.
- Valami van a Falconon,
pont ott, ahonnan az a sok szemét levált… ez… ó!
Lara látta azt a „valamit”, egy A-szárnyú vadászgépet,
amint kilőtt a Falsehood burkolatáról,
és egy A-szárnyú sebességével elhúzott mellettük.
- Ne hagyja elkalandozni a figyelmét, Pethotel –
mondta Fel. – Maradjon az elsődleges célponton.
- Miattam ne aggódjon – biztosította őt Lara, és
közelebb húzódott a Falsehoodhoz.
Fel szárnyembere az A-szárnyú üldözésére indult.
A Reprisal hídján a a kapitány és a
legénység ámuldozott a Falsehood mozdulatain.
- Felénk tart, uram – jelentette a fegyverkezelő -,
ami azt jelenti, visszatér eredeti útirányához. Ami egyenesen az ágyúcsöveinkbe
mutat.
- Utasítsa a TIE-okat, hogy tereljék felénk – rendelkezett
a kapitány, egy termetes ember, aki addig nem térhetett vissza a Coruscantra,
szülőhazájába, míg a Han Solóhoz hasonló söpredéket ki nem irtották. – Azt nem
akadályozhatjuk meg, hogy Fel tüzet nyisson rá, de a győzelmet még elvehetjük
tőle. Mi a helyzet azzal a törmelékkel?
- Ütközőpályán velünk – jelentette a szenzorszakértő
-, de súlya és sebessége elhanyagolható sérülést tud okozni a pajzsainknak.
- Nagyon jó.
Lara és Fel tovább záporoztatták a teherhajót
lézerrel, olyan sebességgel törvén előre, amire csak egy TIE elfogó képes. A
megmaradt TIE-ok vagy próbáltak a Falsehood
útjába állni, vagy megkíséreltek egy rárepülést, vagy elindultak vissza, a Reprisal felé.
De Dorset Konnair továbbra is mögöttük maradt, zivatarként
megeresztve lézertüzét, több TIE-t elsöpörve ezzel, mint amennyit látszólag le
lehet lőni ilyen helyzetben. Fel szárnyembere mindhiába próbálta
hatástalanítani rohamait.
Donos képtelen volt eltalálni Larát, inkább Felre koncentrált.
Ugyanakkora sikerrel járt a férfi elpusztítása, mint amekkorával Laráé. A Falsehoodot ért találatok újabb és újabb
vészjelzőt indítottak be.
Csubakka továbbra is a Reprisal felé tarott. A hiperűrugrás felé vezető pálya egyenesen a
Dreadnaught ágyúiba vezetett. Donos fejcsóválva kényszerítette magát arra, hogy
valós idejű gondjaival foglalkozzon. Ha az egyik löveg eltalálja őket, már
úgyis meghal azelőtt, mielőtt bármit is érezne.
Zsinj figyelte a koréliai teherhajó útját. Görcsösen
szorított egy munkaállomást, mintha abba akarta volna belevezetni idegességét.
- Hol marad már a Mon
Remonda? – kérdezte. – Pethotel azt mondta, hogy a Millennium Falconnak mindig akad nagyobb kísérete.
- Lehet, hogy hazudott – vélekedett Melvar -, vagy
csak stratégiát váltottak.
- Nem, ennek nincs értelme. Miért nem hívja már a cirkálót?
És a Reprisal miért foglalkozik azzal
a törmelékhalommal?
Melvar a Reprisal
felől érkező adathalmazra fordította tekintetét.
- Az ott nem egy hajó része. Ahhoz túl könnyű. A pajzs
felfogja.
Zsinj elfordította a tekintetét az adathalmazról, majd
jéghideg rettegés futott végig ereiben.
- Lépjen kapcsolatba a Reprisallal! Utasítsa őket, hogy lőjék szét azt a roncsot, most azonnal!
A Falsehood oldaláról
leváló űrszemét éppen akkor ért össze a Reprisal
pajzsával.
A hajó belsejében egy nyomásérzékelő szenzor találatot
jelzett, ezzel élesítve a szeméthalomra erősített robbanótöltetet.
A bomba, amit eredetileg Zsinj egyik comkini
épületének szántak, jóval erősebben robbant fel, mint amennyire a védőpajzs el
tudta volna viselni azt.
A Falsehood ablakai
beengedték az oldalról érkező erős fényt. Donos Lara TIE-a felé pillantott.
A Reprisal orra
tűzviharban tűnt el.
Felcsipogott a kom. Nyikorgó volt az.
- Jó hírem van: a Lidércek ideértek.
Nyikorgó elnémította a kom mikrofonját, majd
Csubakkára nézett.
- Nem említette, hogy az egy bomba.
Csubakka válasz gyanánt elbődült.
- Nem, ez nem tűr halasztást. Én is a küldetés része vagyok!
A harc része, és kárt tettem egy másik élőlényben, holott ezt nem szabadna.
Fogalmam sincs, miképp fogom ezt elviselni!
Az Arc átvezette a Lidérc osztagot a Reprisal lángoló testén át a hajó jobb
oldala felé, ahol a Falsehood próbálta
lerázni magáról támadóit. Az X-szárnyúak már támadó pozícióba húzták
szárnyaikat, és alakzatba rendeződtek.
- Tűz! – kiáltotta.
Tizennégy protontorpedó indult meg a TIE-ok tömege felé.
A lövedékek gyorsan átszelték a Lidércek és ellenfeleik közti távolságot. Az
elöl haladók könnyűszerrel kitértek előlük, de a mögöttük jövők többsége már
nem volt olyan szerencsés, hogy reagálni tudjanak. Az Arc tíz találatot számolt
meg, miközben a TIE-ok szétszéledtek, majd párokra osztódva viszonozták a rájuk
zúduló tüzet.
- Másodjára már nem sikerülhet – vélekedett az Arc -,
váltsunk át a Kettes Célpontra. Tüzet nyiss. – Újabb tizennégy torpedó lőtt ki
a Dreadnaught felé, a Reprisal testén
megannyi apró robbanás villant fel, de az Arc nem tudta megállapítani, mennyire
sérültek meg a csatahajó pajzsai. – Osztódjatok párokra.
A Mon Remonda hídján
Han Solo a parancsnoki székben ült, és érezte, hogy gyomrát egyre hidegebb
félelem járja át. A Falsehood felől
érkező adás jól mutatta a teherhajó menekülőpályáját és a körülötte rajzó
vadászgépeket.
Abban a pillanatban csak két TIE ostromolta a Falsehoodot. A Dreadnaught nem
avatkozott közbe, nyilvánvalóan az őt ért robbanások jobban foglalkoztatták.
- Elmenekülnek Zsinj elől – mondta, bár szavai nem
találtak értő fülre, csak úgy magának beszélt. – Sikerülnie kell. Ugorj már.
Hozd már az Iron Fistet, Zsinj.
- Uram – szólt Nyikorgó -, beszéljek a Lidérceknek
Laráról?
Wedge habozott. Ha kódolt üzenetben mondanák meg nekik,
hogy Lara ül az egyik gépben, és hogy esetleges szövetségesként kell kezelni, nagy
eséllyel törhetik fel a kódot. Egy ehhez hasonló szöveges üzenet nagyon
kockázatos volt.
- Jelöld meg őt barátként a szenzoron, és küldd el
nekik, de csakis adatként – mondta. Egy ilyen kis adatmódosítás nagy
valószínűséggel nem jut illetéktelen kezekbe.
- Igenis, uram.
- Én felülről, te alulról – mondta Kell.
- Kísérünk téged – nyugtázta Gebe.
A Millennium
Falsehood teteje felé vették az irányt, s tüzet nyitottak az őket
üldözőkre.
Kell a célkeresztjét egy kissé magasan tartotta, hogy
még véletlenül se találja el az alatta lévő Falsehoodot.
Az ellenfele gépének folyamatos mozgása pedig a célkeresztjébe sodorta a gépet…
A célzókomputer színe vörösről kékre váltott, de Kell
lehámozta ujjait az elsütőbillentyűről. A Falsehood
eldübörgött alatta, és egy olyan szűk fordulóba kezdett, amilyen szűk
fordulót csak tudott, hogy minél közelebb maradjon a teherhajóhoz.
Alatta, Gebe eljátszotta ugyanezt a manővert.
A Falsehood minden
eddiginél jobban megrázkódott, és Wedge hirtelen széllökést észlelt a hajóban.
Fülei bedugultak, ahogyan megváltozott a lőállás levegőnyomása.
- Eltaláltak. A pajzsnak annyi! – kiáltotta
vészjóslóan Nyikorgó.
- Csubakka, fordulj! – kiáltotta Wedge.
Az ablakon túl a világ száznyolcvan fokos fordulatot
vett. Lara helyett most Fel került a célkeresztjébe.
- Donos, zárja le azt a repedést! Csubi, fordulj a
működőképes pajzzsal Fel felé. Lara talán nem fog lelőni minket.
Ami olyan tény volt, amivel számolhattak is. Nyikorgó
biztosította, hogy nem fogja megölni Larát, de az eltünedező pajzs remek
alkalmat nyújtott a nőnek arra, hogy letörölje őket a galaxis térképéről.
A Falsehood elfordult
Lara elől, és az érzékelők szerint a pajzsa megszűnt létezni.
Lőhetett volna, vagy megmutathatta volna Zsinjnek,
hogy elárulta őt.
Vagy talán…
Hirtelen elrántotta a botkormányt, túl hamar és élesen
ahhoz, hogy belerohanjon a Falsehood védelem
nélkül maradt oldalába. A következő pillanatban csak azt látta, hogy megállíthatatlanul
pörög, és fülsértő recsegés kíséretében pókhálóként tekergő törések jelennek
meg a pilótafülke ablakán.
- Pethotel? – kiáltott Fel a komba. – Nem esett
bántódása.
De Lara nem válaszolt.
Zsinj úgy hallgatott, mintha kitépték volna nyelvét, a
hitetlenkedése ékesebben beszélt minden szónál. A Reprisal felől érkező adás folytatódott.
A hídról érkező adás természetesen megszűnt, mikor a
robbanás felemésztette a hajót, de a szenzoradatok csak úgy csordogáltak
hozzájuk.
A Reprisal tönkrement.
A bomba felszakította a burkolatot, letépte a hajó orrát, és kivonta a
forgalomból a Dreadnaughtot. Az utána érkező protontorpedók már csak
szaporították az öreg, megnyomorított hajó gondjait.
De legalább nem mondhatta, hogy nem próbálta meg. A
kapitánya a Millennium Falcon felé
próbált fordulni, nyilvánvalóan le akarta követni a pályáját, de a fordulással
járó energiák úgy törték fel a még ép hajótestet, mint kődarab a diót.
Zsinj teljesen összeomlott.
- Képtelen vagyok elkapni. Nem tudom elkapni Han
Solót. Nem ismerem a nyertes formulát. Nincs hozzá elég ötletem.
- A kapcsolat az Egy-Nyolcvanegyesekkel megszűnt - zúgta
a fülébe Melvar. – Megparancsoltam nekik, hogy hagyják el a csatateret. De még
mindig odaküldhetünk egy másik zászlóshajót, hogy lekövethessük a…
- Nem. Dobjak ki jó pénzt a rosszért? Mire odaérne,
Solo már rég fénysebességre kapcsolt. A harcnak vége.
Melvar tisztelgett, majd a vadászgépek irányítójára nézett.
- Üzenem nekik, hogy térjenek vissza a bolygóra. - Hangjában
megbánás bujkált.
Zsinj ismerte ezt a fajta megbánást.
Ugyanakkor, ismerte a frusztrációt is. Manapság egyre
többször volt ideges, hisz semmi sem sikerült. Semmi.
A TIE-ok továbbra is rajzottak körülöttük, de most már
egyértelműen másik irányba tartottak, a bolygó felé.
Mikor már egy gép sem tartózkodott a pilótafülke közelében,
Nyikorgó kibújt az emberi maszkból, amit viselt. Ez arra szolgált, hogy
megtévessze a gyorsan mozgó, távoli megfigyelőket. Bekapcsolta a komegységet és
Han Solo hangjára váltott.
- Lidércek, készüljenek fel a fénysebességre. Lándzsa
Hetes, itt az idő, hogy dokkoljon a Falconon.
- Máris ott vagyok, tábornok.
Wedge közelebb hajolt Nyikorgóhoz, hogy csak a droid
hallja őt.
- Most dicsérd meg, hogy „Szép menet volt!” –
utasította Nyikorgónak.
- Miért, nem tudja, hogy jól csinálta?
- Csak csináld.
- Jól csinálta, Konnair.
- Köszönöm, tábornok.
Dorset Konnair A-szárnyúja elrepült a Falsehood jobb oldala mellett, majd besiklott
oda, ahol eredetileg a mentőkabinoknak kellett volna lenniük. Pillanatokkal
később Nyikorgó szólalt meg, ezúttal saját hangján.
- Készen állunk.
- Ugye segítesz Donosnak befoltozni azt a lyukat?
- Ha muszáj. Egyik pillanatban még tábornok vagyok, másikban
meg már fémműves, ez csodálatos.
Wedge rávillantotta vigyorát.
- Üdv a hadseregben, Nyikorgó.
- Pethotel, jelentkezzen.
Lara felriadt, próbált testi kommunikációval Fel
tudtára adni, hogy nem képes beszélni. A báró TIE elfogója pár méterre tőle cirkált,
és forgott, de Lara tudta, hogy csak amiatt látszik így, mert valójában az ő
gépe pörög.
- Mi… micsoda?
- Megsérült? Hozathatok egy vonóhorgos siklót, hogy elvigye
magát.
- Nem, jól vagyok. – Ez volt egy pilóta automatikus
reakciója, legyen az akárki, új köztársasági vagy birodalmi egyaránt, és akár
igaz volt, akár nem. Sikerült felülnie.
- El… elkaptuk?
- Majdnem. Jöjjön, kísérem. – A bolygó felé fordult,
el a pár kilométerre tőlük lángokban álló Reprisaltól.
Lara „eszméletlenségét” sikeresen színlelte. Az
adattábla, ami a fegyverzete számára kiadott különös parancsokat továbbította,
már a zsebében nyugodott. Hozzávágta sisakos fejét a burkolatnak, csak éppen
annyira, hogy ha visszatér az Iron Fistre,
kábaságának legyenek megfelelő fizikai jelei.
Megcsinálta. Elmosolyodott, mialatt követte Felt
gépével.
Onoma kapitány megállt Solo előtt.
- Sikerült bemérnünk az Iron Fist pozícióját. A bevetés alatt a Mon Delindo egyik különítménye megtalálta.
- Értesítse a Zsiványkommandót és az Üstökösöket, hogy
legyenek készenlétben – pattant fel Solo. – Lépjenek kapcsolatba a Mon Delindóval. Ha sikerül kereszteznünk
az Iron Fist útját…
- Uram, az Iron
Fist kiugrott a rendszerből.
Solót nem lehetett ilyen könnyen meggyőzni.
- Ott hagyják a pilótáikat? Fütyülnek a Reprisalra?
Onoma a kalamáriak módján bólintott.
- Kétségtelenül a bolygó hatóságaira bízza az ügyet.
Nézzem szembe a ténnyel, hogy megint kicsúszott a markunkból, tábornok.
Solo csak hitetlenül csóválta a fejét.
- Még csak nem is jött közel a bolygó tömegvonzásához,
nehogy elkéssen a hiperűrugrástól. Megijedt.
- Mind a ketten jól tudjuk, kitől fél. Magától,
tábornok.
- A hibákat nem becsülik meg, kapitány – morogta Solo,
és nem nézett a kalamári szemébe. – Ezen még gondolkoznom kell.
A Millennium
Falsehood legénysége – két koréliai, egy vuki és egy 3PO egység – a
szokásosnál nyúzottabb külsővel jelent meg a a szállítóhajó rakodórámpáján,
valószínűleg arra számítva, hogy a viseltes űrjármű menten lángra kap.
A lézertalálatok nyomán a Falsehood burkolatát karcolások borították, és füst szállt fel a
hangár plafonjára.
- Nem rossz – füttyentett Wedge -, de repültem már
ennél nyúzottabb járművel is.
- Minden bizonnyal tréfál, uram – vetette ellene
Nyikorgó.
Wedge a droid felé fordult.
- Na igen, de most, hogy van egy szabad percünk, elárulnád,
miért akartad hagyni, hogy Lara lyukat égessen a burkolatba?
- Hát, szerintem valamit el akart mondani nekünk.
Wedge bólintott, majd Csubakkához szólt:
- Csubi, szabad kezet kapsz. Nyugodtan tépd ki a
lábát, és fenekeld el vele.
- Várjon! – sopánkodott Nyikorgó, miközben védekezőleg
maga elé tartotta karjait. – Hadd magyarázzam meg.
Meg is magyarázta.
Solo tábornok, Onoma kapitány és Wedge már az eligazítóban
várta Donost, és pár percen belül a meglévő kompánia az Arccal és Larával is
kiegészült.
- Ez a beszélgetés most Lara Notsilról fog szólni –
mondta Wedge. – Mindannyiukat más okból hívtuk ide. Onoma kapitány és Solo
tábornok fognak ötletelni. Shalla a Birodalmi Hírserzés technikáit… és
mentalitását érintő tudása miatt. Donos, mert kedvelte Larát. Az Arcot pedig
színésztehetsége miatt, gondolom, erre nem kell emlékeztetnem.
- Természetesen nem – mosolygott rá nyájasan az Arc.
- A mai nap során – kezdett bele Wedge -, a Falsehoodot a Lara Notsil által vezetett
TIE-vadász osztag támadta meg, mely egyértelműen Zsinj erőit erősíti. Nyikorgó,
aki kommunikációs szakértőként vett részt az akcióban, észrevette, hogy minden
sikeres lézertalálatnál a komegység üzenettöredékeket fogott.
- Tehát a támadás egyben üzenet is volt? – kérdezte homlokráncolva
Donos.
- Igen. Valószínűleg módosíthatta egyik lézerágyúját,
hogy ilyen formában kommunikátorként használja azt. Továbbá, ahogyan arra
következtetni lehet, lecsökkentette a lövedékek erejét – ha nem tette volna,
nem hinném, hogy most itt beszélgethetnénk.
- Ez olyasmi, amit Donos is csinált a Halmadnál –
mondta Shalla. – Mivel erős komzavarás idején kellett kilőnie a robbanótöltetet,
és meg akarta védeni a zavarástól, úgy módosította a lézerpuska kimenetét, hogy
az a robbanás jelét küldje el.
- Talán ez adhatta neki az ötletet – bólintott Wedge.
- Akkor, halljuk az üzenetet. Csak hangsávon. – Az eligazító közepén lévő
terminálon matatva megnyomott egy gombot.
Először csak alacsony frekvenciájú sziszegést lehetett
hallani, majd egyszer csak Lara hangja töltötte be az eligazítót.
- Itt Lara Notsil a Lidérc osztagnak és a Mon Remondának.
Donos nem volt felkészülve, hogy Larát hallja. Tudván,
hogy ő küldi az üzenetet, még nem készítette fel; érezte, hogy lelki problémái
fizikai valójukban is kiütköznek rajta. Aztán elkapta Shalla pillantását, majd
az Arcét is. Mind őt méregették. A reakciójára voltak kíváncsiak.
Eltüntetett minden érzést az arcáról, hogy senki se
tudjon olvasni gondolataiban. De mindez nem számított. Soha többé nem tud úgy
Larára gondolni, hogy az ne fájjon. Csak behunyta a szemét, hogy sikerüljön
koncentrálnia az üzenetre.
- Én voltam az, aki a comkin 5-i találkozót javasolta
a hadúrnak. Az, hogy ott tűntek fel, bizonyára annak köszönhető, hogy ez
szerepelt a tervezetben – és várták is a hadúr felbukkanását. Említettem neki,
hogy a következő rendszer a Vahaba lehet. Megtarthatnák azt a pontot. Esetleg
még Zsinj is látogatást tehet ott.
Donos az hirtelen támadt szünet alatt kinyitotta
szemét, és Wedgée és Solo reakcióira volt kíváncsi. Azok csak bőszen egymásra
tekingettek.
- Jelen pillanatban egy terven dolgozok, mellyel át
tudom küldeni az Iron Fist jelenlegi
helyzetét, úgy, ahogyan a Parazita hadművelet esetében is történt. – Az
említett hadművelet során a Lidérc osztag egy nyomkövetőt illesztett az újonnan
épült Razor’s Kissre, hogy megtudják,
hol tartózkodik. A hadművelet végül a Szuper osztályú csillagromboló elpusztításával
végződött. – Ha bármi történne velem, a terv nélkülem is működik, így ne
rémüljön meg senki, ha esetleg engem lelőnének. Ehhez az üzenethez mellékelek
egy összeállítást az eddigi eredményekből. Remélem, megkapták.
- Kérem, mondja meg a Lidérceknek, hogy aggódom értük.
– Hosszú csend következett, mintha Lara valami belülről jövő nehézséget
próbálna leküzdeni. – Az üzenet további része Myn Donosnak szól.
Wedge megnyomott egy gombot a terminálján, mire Lara
hangja elhallgatott.
- Bocsásson meg – nézett bocsánatkérően Donosra -, de
én már hallottam az üzenetet egészben, és úgy gondolom, mindannyiuknak megmutathatom.
Donos bólintott, nem volt olyan kedvében, hogy ellenkezzen.
Wedge folytatta a lejátszást.
Újra felhangzott a háttérzizegés, de Lara csak
idegőrlően hosszú másodpercek múltán kezdett el beszélni.
- Myn, nem hinném, hogy valaha újra láthatjuk egymást.
Szeretném hát megragadni az alkalmat arra, hogy elbúcsúzzak. Vagyis, többet
szeretnék annál. Elmondani, mit tettem.
- Egyedül vívtam meg egy háborút, amiben arra képeztek
ki, hogyan hatoljak be jól őrzött helyekre, s hogyan nyerjek ki titkos
információkat a feljebbvalóimnak, vagy éppen hogyan szabotáljam az ellenség
kezén lévő adatokat. Sosem létezett olyan fájl, amit úgy címkéztek volna fel,
hogy „A Karom osztag elpusztításának módszerei”, és sosem gondoltam, hogy ezt
kell tennem. Számomra, ezek csak fájlok voltak, melyek benépesített bolygókról
és interplanetáris határvidékekről szóltak.
- Aztán behatoltak a Lidérc osztagba, csak azért, hogy
tapasztalatot szerezzek, és jobban eladhatóvá váljak a munkaadóknak, az
események pedig felgyorsultak. Minden, ami körülvett eddigi életemben, kezdi
elveszíteni valóságalapját, és ami eddig egy egész volt, most darabokra
hullott, és fogalmam sincs, melyik darab igazi, s melyik hamis. – Lara jól
hallhatóan küszködött, hogy ne sírja el magát. – És ez nagyon fáj, Myn. Fogalmam
sincs, ki is vagyok valójában.
- De tudom, mit kell tennem. Akárki is vagyok, itt
állok Zsinj oroszlánbarlangjában, mint egy vibropenge, és készen állok arra,
hogy mélyre döfjem azt a vibropengét. Ez az utolsó tett, amit véghezvihetek.
- Itt nincsenek barátaim, csak egy droidom, szerte a
galaxisban nincs, ki vár, és aki emlékezzem arra, ki is voltam. Úgyhogy
remélem, nem utálsz már többé. Kétségbeejtő a gondolat, hogy csak így
emlékezhetnek vissza rám.
Hosszú csend következett, majd egy rövid szipogás után
Lara újra megszólalt, az eddigieknél is halkabban:
- Azt kívánom, bárcsak másképp történt volna. Hogy megadhattam
volna neked azt az egy esélyt.
- Lara Notsil, vége.
Donos szemei égtek, és mikor tenyereibe temette az
arcát, érezte, hogy könnyezik.
Hosszú ideig tartó csend következett, amit Wedge tört
meg.
- Ennyi. Lehet véleményezni. Shalla?
- Kemény szavak. Úgy érzem, Corran Horn igazat
beszélt, mikor azt mondta, Lara mentálisan és érzelmileg nem egészen stabil. De
úgy gondolom, a heyzet a lehető legjobban alakul addig, míg Lara Zsinjt fogja
fel ellenségként, és nem minket. Ha jól vettem ki a szavaiból, nem fél a
haláltól, ami azt jelenti, komoly elhatározásra jutott, és megbízhatunk a
szavában.
- Ehhez még hozzá vehetjük, hogy elég érdekes adatközlési
formát választott. Komplikált és megbízhatatlan formát, egy kényszeredett
ötletet. Ha tényleg Zsinj embere volna, egyszerűen csak felhívott volna.
Tudatában lennénk, hogy egy ilyen üzenetet szinte lehetetlen lenyomozni. De ez
a módszer azt igazolja, Lara félt attól, hogy lehallgatják, vagy legalábbis
kíváncsiak, mi történik a TIE-vadászában. Ez azt jelenti, hogy olyan üzenetet
adott át nekünk, amit nem akart, hogy illetéktelen kezekbe kerüljön.
- Remek. Arc?
- Lara egy nagyon jó színész – mondta az Arc. – A munkája
miatt, annak is kellett lennie. Azonban, most úgy érzem, egyenesen beszélt. Úgy
állapítom meg, hogy az igazat mondta.
- Donos?
Donosnak esze ágában sem volt levenni tenyereit az arcáról,
mert akkor meglátnák, hogy könnyezik. Ha pedig meglátják, hogy könnyezik,
meglátják azt is, hogy nem tud uralkodni magán…
A pokolba velük, mit mondanak és mit gondolnak! Az asztalra
csapott, Solo és Shalla ijedten felugrott. Körbenézett a termen.
- Az igazat mondta – jelentette ki végül.
- Ennél azért többre van szükségünk – mondta Wedge. –
Valami indok?
- Az üzenet utolsó része… ha Zsinj csapdájába akarna
csalni minket, miért tenné? Hogy rosszul érezzem magam? Mi lenne jó neki abban?
Ha manipulálni akarna, visszacsábítani engem az ő oldalára azt mondaná: „Ha
élve kijutok innen, visszatérek hozzátok.” Akkor midnen rajtam állna vagy bukna.
Ha igazságot akarnék, és nyernék – ő visszajönne és alávetné magát a
következményeknek. Ha őt akarnám,
nyernék – akkor az útjába állnék, ő pedig szépen eltűnne a reflektorfényből.
Ezzel a módszerrel szép irányíthatott volna engem, de nem tette. Csak
elköszönt.
Wedge bólintott.
- Jól van. Te jössz, tábornok. Eddig kaptunk három véleményt,
amik ugyanazt az álláspontot képviselik, csak másképp vannak megfogalmazva.
- Miért gondolja, hogy a Vahaba a listánkon van? -
kérdezte Solo.
- Megnéztem az adatfájlt, amit Lara az üzenethez
csatolt – mondta Wedge. – Remek munkát végzett a lehetséges célpontjaink
kiszámításával. A mi kritériumainkat használta, hogy kiszűrje a helyeket,
kivéve egy feltételt: azt gondolta, hogy a hamis Han Solónk csak olyan volt
kereskedelmi partnerekhez látogat, amik valaha az Alderaanról szállítottak
árut.
- Ez érdekes – dőlt hátra a székben Solo -, de
tényleg. Az egyik szempont az volt, hogy olyan anyagokat szerezzünk be, amik
háború és béke esetén is hasznosíthatóak. Mivel az Alderaan kormányzata
tiltotta a fegyverviselést, ez egy logikus következtetésnek bizonyul. Le tudnád
futtatni még egyszer a szűrést, kicserélve azokat a rendszereket, amik
Aldeaanról is hoztak be árut.
- Már megtettem – mosolygott elégedetten Wedge. – És találd
ki, hogy a már meglátogatott bolygókat kivéve melyik ugrott a lista elejére? A
Vahaba.
Solo elmosolyodott.
- Ha sikerül még időben megjavítani a Falsehoodot, üthetünk vele egyet Zsinj
hájába. Nelprin, Donos, köszönöm, hogy itt voltak. Loran, beszélhetnénk még egy
kicsit?
Donos tisztelgett, ő ért legelőször az ajtóhoz.
Mikor a három pilóta távozott, Solo Wedge-hez fordult:
- Ha Zsinj nem jött volna értem a Kidriffhez, akkor
sehová sem. Túl konzervatív, csak az Iron
Fistet őrizgeti. Ha nem Zsinj jön egy gravitációs mezőhöz, hogy ott
tarthassuk, akkor attól tartok, a gravitációs mezőnek kell mennie Zsinjhez.
- Arra célzol… - ráncolta a homlokát Wedge. – Egy
Interdictor cirkáló?
Az Interdictorok a birodalmi csillagrombolók egyik
fajtájai voltak, melyek gravitációs generátort hordoztak magukon, ezzel képesek
voltak gravitációt képezni és kirántani űrhajókat a hiperűrből.
- Így igaz.
- A Flottának áll rendelkezésére egy ilyen.
- Nem. – Az Archoz fordult. – Itt jön ő a képbe.
- Jaj, ne. – Nyögött fel az Arc.
- Össze akarok hozni egy találkozót a birodalmi
admirális barátunkkal, hogy kérjünk tőle egy Interdictort.
- Bocsánat, hogy ilyet mondok, uram – mondta az Arc -,
de maga most már elég őrült ahhoz, hogy Lidérc legyen.
- Ha pár évvel ezelőtt is köztünk lettél volna, kölyök
- vigyorgott Solo -, az „őrült” szó egészen új értelmet nyert volna számodra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése