Tíz
A hajnal szürkére festette felettük az eget, mikor a
rendőrségi lebegő olyan közel került hozzájuk, hogy Wedge biztos volt benne, a
pilótája kicsatolja magát a biztonsági öveiből, s lepillant rájuk. Meg is
tette, egyenesen a Millennium Falsehood felé
nézett, és már bökött is volna a műszerfalon lévő komcsatorna-irányító gombra,
amikor kiszúrta Tycho X-szárnyúját.
Még a nagy távolság ellenére is, Wedge leolvasta az
arckifejezéséből a meglepődést.
- Nyomás – mondta.
Zsivány Kettő csaknem függőlegesig húzta gépe orrát,
majd mikor már teljesen felfelé nézett, ütközésig tolta a tolóerő-szabályzót,
hogy ezzel kilőjön az ég felé, kis híján elütve a rendőrt. Alig két méter
hiányzott az ütközésig. A rendőr reflexszerűen kitért az X-szárnyú útjából.
Wedge lemásolta Tycho manőverét, ezzel egy meredek
emelkedőbe kényszerítve a Falsehoodot.
Fölötte felizzott Tycho gépének hajtóműfénye.
- Csubi, tiéd a komrendszer – mondta Wedge.
Csubakka aktiválta a komegységet, majd belemorgott- és
dörmögött valamit az egyik csatornába. Wedge biztos volt benne, a zseniálisan
megfogalmazott mondandó legalább fele vuki trágárságokból és átkozódásból épült
fel.
A Falsehood a
környék legmagasabb épületének szintjéig emelkedett. Wedge tartotta a lépést
Tychóval, a manőverek kétségbeesett jajveszékelést váltottak ki a mögötte
szemlélődő Nyikorgóból… a jajgatást pedig fémen pendülő fém hangja követte.
- Elfelejtettél becsatolni? – kérdezte Wedge.
- Én sosem felejtek el semmit – vágott vissza
sértődöttséggel a hangjában Nyikorgó. – Csupán elfelejtettem a „becsatolni”
tevékenységet tárolni a memóriámban. Esetleg megmaradna ezzel a hajóval ugyanazon
a magasságon?
- Nem. – Wedge bedöntötte a teherhajót, hogy
elkerüljön egy felhőkarcolót. A fémes kondulás újból felharsant mögötte. Tycho
az épület másik oldala felől csatlakozott hozzá, úgy cikázva a Falsehood körül, hogy félő volt,
valamikor a közeljövőben fejeződik be földi pályafutása.
Csubakka vakkantott valamit és a szenzorképernyőre mutatott.
Wedge a szeme sarkából látta, hogy a sűrű légiforgalomra hívja fel a figyelmet,
ami a Falsehood menetirányát tekintve
nem volt túl előnyös a számukra. Azonban, a kijelzőn más adatok is helyet
kaptak: pár fénypont, melyek két kilométerre tőlük mozgó járműveket mutattak. A
gépek néha eltűntek a monitorról, mikor kiváltak a forgalomból és csaknem a
talajszintig süllyedtek, majd újra felemelkedtek.
- Azok ott Kell és és a Sárkányok – mondta Wedge. –
Azonban még mindig tudnunk kell, kiszúrtak-e minket a hatóságok…
Hát szemet bántó fénypont jelent meg a
szenzorképernyőn. Gyorsan közeledtek.
- Itt az idő – jelentette ki Wedge -, hogy elhúzzunk.
- Egyetértek, tűnés – mondta Tycho. Az X-szárnyú a
nyílt űr felé fordult.
- Jaj, ne – nyögött fel Nyikorgó.
Wedge kézbe vette az irányítást, és a Falsehood követte Tycho példáját.
Kell látta, amint a Falsehood hirtelen az égbe emelkedik, majd lszlelte az üldözőit is.
Gépét egy felfelé ívelő fordulóba vitte, ami majdnem pontosan az üldözők mögött
ért véget.
Miközben a többi TIE is belekezdett a fordulatba, Kell
jobb rálátást nyert a Falsehood körül
kialakult helyzetre. Az üldözők egy egész vadászosztaggal rendelkeztek, a
kijelzők tanúsága szerint mind TIE vadásszal repültek. Ha ilyen sebességben
folytatják a hajszát, már Tycho és Wedge nyakán lehetnek, mire azok elhagyták a
légkört.
- Sárkány osztag, itt Kidriff Irányítás. Kérjük,
szüntesse be a hivatalos állami erők üldözését. Ez egy bolygón belüli rendbontás.
- KI, itt Sárkány Egy. Reméljük, tudunk segíteni. A
szóbeszéd szerint… na jó, inkább nem mondom, miképpen vélekednek a kintiek az
itteni hatóságokról. Vagy tán azt akarja, hogy visszamenjünk, és jelentsük az
admirálisnak, milyen szívesen fogadták a felajánlott segítséget?
- Pozitív, Sárkány Egy. Amennyiben nem szüntetik be az
üldözést, az esetben ellenségként tekintünk magukra. Majd nagyon
ellenállhatatlanul esdeklünk bocsánatért az admirálisnak.
Kell szitkozódott egy sort. Nem mindegyik kidriffi
biztonsági vette lazán a dolgokat. Minden lehetséges energiát a hajtóművekre
irányított, és igyekezett felzárkózni a Falsehood
körül portyázók mögé.
A légkör éppen átadta a helyét a messze-messze ragyogó
csillagoknak, amikor az első lövés eldörrent tőlük jobbra.
- Túl messziről – állapította meg Wedge.
Tycho hosszú idő után újra beleszólt a komba:
- Az olyan repülő fürdőkádat, amivel szálldogálsz, még
messziről sem nehéz eltalálni. Engedély az ugrásra?
- Még nem kapod meg. Várjunk addig, míg el nem durvulnak
a dolgok. – Wedge a szenzorokra pillantott. A TIE osztag már csak egy
kilométerre volt. Kell Sárkányai pedig csak az üldözőktől fél vonásnyira, de
rohamosan csökkent a távolság köztük. És egy újabb TIE különítményt jelző
figyelmeztetés is megjelent. A dolgok végre kezdtek eldurvulni.
Alighogy ezt megállapította, egy lövés fúródott a
hátsó pajzsba. A TIE osztagból két pár elkanyarodott Kelléktől.
- Ez az – mondta Wedge -, Zsivány Kettes, ugorhatsz.
Csubi, tiéd az irányítás. – Kicsatolta magát, majd hátraszaladt.
- Uram? – ez Nyikorgó volt. – Ugye nem hagy itt
minket? Uram?
Wedge felmászott a felső lövegtoronyba. A
célzókomputere szinte azonnal izzva életre kelt, s vörös pontok tűntek fel a
kijelzőn – mindegyik egy-egy ellenséget jelölt. Kettő már ki is vált az
alakzatból, lézertüzet okádva a Falsehoodra,
majd visszafordultak, és újra tüzeltek, ezzel kényszerítve Csubakkát, hogy
irányt változtasson, és hogy minden energiát az elülső pajzsra irányítson.
Az első TIE lövése tovatűnt, majd egy másik
becsapódott a pajzsba, megrázva a Falsehoodot.
Wedge hagyta, hadd menjen el előtte; de ezzel csak kivárni akart, hogy aztán a
második felé forduljon a löveggel. A TIE a célkeresztjébe ért, és lőtt.
A birodalmi gép tűzlabdaként szűnt meg létezni.
Zsivány Kettő átrepült a teherhajó fölött, az elöl haladó TIE lővonalába
kerülve, és tüzelt a quadlézerrel. A TIE pilótája, aki azóta elvesztette az
X-szárnyút szenzorképernyőjén, azt hihette, nem kerül bele a Falsehood célkeresztjébe, ezért nem
kezdett kitérő manőverbe. Tycho lézerei lemetszették a bal szolárpaneljét, az
erőhatások pedig végeérhetetlen pörgésbe vitték a megcsonkított TIE-t.
Kettő megvan. Már csak huszonkettő maradt.
- Csak lassan – mondta Kell -, és tartsátok ezt a
tempót, míg oda nem értünk. Tudjátok, mi most hiperhajtóművel vagyunk
felszerelve, az pedig lomhábbá tesz minket – még szerencse, hogy ezt hazudtuk
nekik.
Az elfogóvadásszal egy lassú fordulóba kezdett, amivel
befogott két TIE vadászt. Örömmel konstatálta, hogy Elassar leutánozza a
manővert. Shalla és Janson is megcsinálták ugyanezt, csak a másik irányba.
A műszerfalból fülsértő csipogás tört fel, ami egy
ellenséges célzárra igyekezett felhívni a figyelmet.
- Most! – kiáltotta, majd jobbra kanyarodva megtörte a
lusta fordulat ívét. Két zöld lézersugár zúgott el ott, ahol pillanatokkal
ezelőtt tartózkodott, amit két TIE vadász követett. Ezután folytatták a lassú
fordulót, de Kellnek muszáj volt küszködnie a saját maga által gerjesztett
g-erőkkel, amiket a pilótafülke kiegyenlítője nem volt képes elnyomni.
A célpontok a megfigyelőablak bal oldalára siklottak.
Mindkettő egy bal forduló közepén volt, de nem védte őket semmi, viszont a
kontrollált manőver előnye még mindig velük volt. A bal oldali a célkeresztjébe
került, és Kell nem habozott.
A két zöld lézerlövedék a TIE benzintankjába fúródott.
A hajtóművek vakító fényűvé világosodtak, szikrák és füst tört fel belőlük. A
gép felbontotta az alakzatot, és süllyedni kezdett a bolygó felé. Még több
szikra pattant ki, és a TIE egy mesterséges üstökössé változva zuhant végső
nyughelye felé.
A második TIE még sértetlen volt. Folytatta a balra kanyart,
de olyan lehetetlenül törte meg az ívet, hogy Kell nem tudta követni.
Aztán lövés érte a Kelltől balra repülő gépet. A
lövedékek meghajlították a napelemes szárnyat, ami egészen a benzintankig
hatolt. A vadász felrobbant, jókora törmelékeket küldve Kell irányába. A pilóta
kitért, majd gondolkozva ráncolta össze homlokát.
Ki lőtt? A kijelzőre pillantott.
- Sárkány Kettes? Hol voltál?
- Bocs, Egyes – válaszolt félénk hangon Elassar. –
Amikor jobbra kanyarodtál, elrontottam a manővert és balra kanyarodtam. Most
csatlakoztam hozzád újra.
Kell megborzongott a tudatra, hogy háta pár hosszú másodpercig
védtelen maradt. Késbb majd elbeszélget erről Elassarral.
- Szép lövés volt, Kettes. Menj vissza Solo
tábornokhoz – tette hozzá a bolygófelszínen lévő lehallgatók kedvéért.
- Igenis. – Sárkány Kettes elkanyarodott, Hármas és Négyes
pedig visszatért az elsődleges útirányra, ami nem célzott meg egyetlen ellenséget
sem. Azonban, a másik TIE csoport közelebb került.
Kell tisztában volt vele, hogy a hiperhajtóművel
felszerelt TIE-ok lassú fordulójának tettetése másodjára nem fog működni. De
legalább javított az esélyeken. Egyelőre ennyi is elég volt.
Újabb TIE esett áldozatul a lövegtoronyban ülő
Wedge-nek. A megmaradt öt vadászgép a még érintetlen osztaghoz csatlakozott.
Wedge a Falsehood
mögé rendelte a Sárkányokat, míg Tycho közöttük repült, ezzel ötpontos
védelmet biztosítva a teherhajó számára. Már teljesen kiértek a légkörből, és
közeledtek a bolygó első holdjához, de a megmaradt TIE-ok rohamosan
csökkentették a távolságot.
- Csubi! Hogy állunk?
Hosszú morgássorozat következett válasz gyanánt.
- Nyikorgó?
- Azt mondja, megjegyzem, kissé indulatosan, hogy a pajzsok
még kitartanak, de az állapotukat jelző műszer állítása szerint kissé…
megbízhatatlan. Szerinte még valami elromolhat, ha továbbra is ilyen
rendszerességgel kell átirányítania az energiát.
- Csodás. Rendben, akkor rakd alapállásba a cuccot. Rögzített
pajzzsal repülünk tovább.
Még egy messzi lövés érte a Falsehoodot. A teherhajó beleremegett a találatba. Wedge egymástól
elváló alkatrészek hangját hallotta.
- Tüzelés belátás szerint – mondta, és pár pillanattal
később a kíséret megbontotta az alakzatot, hogy fogadja az üldözőket.
A műszerfal felől hosszú, bonyolult hangjelzés harsant
fel. Aztán, vörös színű lövedékek villantak fel a teherhajó körül, egyenesen a
TIE vadászok rajába csapódva.
Csubakka morgott valamit.
- Azt mondja, ön uram tisztában van vele, kik ezek. A
Zsiványok és a Lidércek megérkeztek.
Lara előtt a TIE vadászok felhője egyre nagyobb
kiterjedésűvé és sűrűbbé vált, és mire teljesen lecsökkent a távolság, el
tudott különíteni hét birodalmi szárnyemberpárt és a köztük repülő új köztársasági
hármast.
- Csoport, itt Zsivány Kilences – Lara felismerte
Corran Horn hangját. – Nehogy lőjetek az elfogókra! Ők a Lidércek, és ne
hagyjuk, hogy sírás legyen a vége. Szárnyakat támadópozícióba. Váljatok szét
párokra, és tüzeljetek belátás szerint.
Az Arc azonnal felrántotta a gépét, egyenesen a csata
forgatagától elfelé. Emelkedése közben a sebességet is csökkentette, így az
X-szárnyúak mögé került. Lara nem tudta mire vélni ezt a taktikát.
- Lidérc Egyes? Itt Kettes. Mit csinálsz?
- Majd meglátod. – Válaszolta pár pillanattal később
az Arc.
A többi Zsivány és Lidérc tüzelt, a vörös
lövedékfüggöny a Falsehood és kísérői
számára ártalmatlanul szelte át az űr hidegjét és kzdte meg a TIE-ok
megtizedelését. Lara látta, amint az egyik birodalmi lángra kap, és elpusztul.
Azonban az Arc és ő még mindig nem lőttek.
Pillanatok múlva, kezdte érteni a taktikát. TIE és
X-szárnyaú párok haladtak el mellettük, vadul cikázva próbálván egymás mögé
kerülni. Egy X-szárnyú pár kanyarodott ki a közelharcból, egy üldözőpárossal a
nyomukban. Az Arc feléjük fordult, és föléjük került, ezzel tökéletes lővonalat
biztosítva. Az Arc lövése arra kényszerítette az egyik TIE-t a párosból, hogy
elszakadjon kiszemeltjétől, míg Lara a másikkal nem volt ily könyörületes:
telibe lőtte a birodalmi vadászgép felső nyílását védő ajtót. Robbanás nem
következett be, viszont a gép belsejében lévő már amúgy is vékony légkör kiszökött
a vákuumba. A birodalmi vadászgép egyenes vonalban repült tovább, el a
csatától.
- Szép lövés, Lidérc Kettes – dicsérte meg őt Ran
Kether.
- Örültem, hogy sejtettem, Hetes.
Az Arc most már igazán alászállhatott volna a csatába.
De nem tette. Ehelyett megkerülte a káoszt. Lara homlokráncolva
követte. Tudta, mi a dolga, még akkor is, ha nem értette igazán.
Tyria olyan állapotba merült, amit ő csak
„sodródás”-nak szokott nevezni. Nem nézett a képernyőkre, de nem is volt rá
szüksége; teljesen az Erőbe merült, és úgy érezte, a körülötte lévő vadászgépek
mind-mind egy nagy kapcsolatrendszer egy-egy tagjai. A kapcsolat pedig elárulta
neki, melyik gép mikor merre fog fordulni, kit vesz célpontjának és mikor lő –
s Tyria már azelőtt tudta az ellenség következő lépését, még mielőtt az
bekövetkezett volna.
Három pár vadászgép – elöl Corran Horn és Ooryl Qrygg,
mögöttük a kidriffi TIE-ok, a sort pedig Donos és Tyria zárta, akik képtelenek
voltak közelebb kerülni az élen haladó Zsiványokhoz.
Ooryl Corran mögött repült, aki a gand előtt és kissé
alatta lavírozott. Az alakzat lélegzetvételnyi előnyhöz juttatta Hornt, mert
nem árulta el a következő cselekedetét. Hirtelen azonban lelassított, és Ooryl
és a TIE-okhoz vészesen közel került. A TIE pilótája – egy tapasztaltabb harcos
– balra rántotta a gépét. Ekkorra Horn már a másik mögé került, aki nem követte
szárnyembere mozdulatát, így egy helyben maradt, s ez lett a veszte. Horn
quadlézerei letörölték a végtelen űr kárpitjáról. Tyria meg sem tudta volna
mondani, hol találta el a négy vörös lövedék, oly gyorsan nyílt ki a TIE halált
hozó tűzvirágja.
Horn és Ooryl követte a balra kanyarodó TIE-t.
- Ezt meg hogy csinálták? – kérdezte meglepetten
Tyria. Ezt az előző trükköt, akárhogyan is merült el a „sodródás”-ban, nem
látta előre. – Túl gyors volt.
- Tapasztalat, Négyes – válaszolta Donos. – Kevesebb beszéd.
- Bocs.
- Eltaláltak! – a fiatal hang pánikról árulkodott. -
Pajzsenergia elveszik. Füst a pilótafülkében. Az ágyúk üzemképtelenek.
Lara megkereste a szenzorképernyőn az illetőt. Zsivány
Nyolcas volt az, köznapi nevén „Célpont” Nu, a rodiai. A találat
következményeképpen elsodródott szárnyemberétől, s két TIE máris ostromolta a
hátsóját.
- Jövök. – Ez Kether volt. – Meg… megakadtam.
- Zsivány Nyolcas, itt Lidérc Egy – szólt a komba az
Arc. – Gyere egy-kilenc-négyhez. Ott átveszem az üldözést. Addig te és Lidérc
Kettő párt alkottok és kimaradtok a buliból.
- Kösz, Lidérc Egy – a sóhaj az Arc felé tartó
Kethertől jött. Lara egyedül maradt.
Nem csinált semmit, csak várt. Nem számított egyéb parancsra.
Tudta, milyen szerepet osztottak neki.
Azonban, az egyedüllét tudata hamarosan várakozásból
hideg félelemmé terebélyesedett.
Hét vadászgép lett a múlté, beleszámítva azt az egyet
is, melyet az Arc lőtt telibe szemből a csata közepén. Donos a néhai előnevet
felvett TIE pilótájáról úgy gondolta, megpróbálja érvényesíteni gépe kevert
típusú gépek elleni technikai előnyét, de hamar rájött, ez a vesztébe került. A
Zsiványok és Lidércek ellen a papírforma jócskán megborult.
A TIE túlélők a bolygó felé menekültek, majd többedmagukkal
újra feltűntek a csatamezőn – a Kidriff újabb osztagot küldött a Zsiványok és
Lidércek után. De ezúttal végleg elhullanak mind.
Donos eleget tett a parancsnak, miszerint a két osztag
felfejlődik a Millennium Falsehood körül.
Azonban, Lidérc Egyes és Kettes valamiért még mindig tartották a hat
kilométeres távolságot, és látszólag nem akaróztak közelebb somfordálni hozzájuk.
Lara kissé eltúlzottnak érezte Zsivány Nyolcas figyelemfelkeltő
hangját, de tudta, a férfi még nem vesztette el a fejét.
- Energia-fluktuációt észleltem a hajtóművemben. Le
kell állítanom az egyik jobb oldalit, de három is elég ahhoz, hogy irányítani
tudjam a gépet.
- Csoport, itt Vezér. Amint beértünk a hold árnyékába,
a Sárkányok elválnak tőlünk és indulnak a Béta Találkozási Pont felé. A
többiek, azaz mi, visszamegyünk a bolygóra, hogy az érzékelőik befogjanak
minket, majd ugrunk az Alfa Találkozási Pontra. Kettes, azt akarom, hogy várj
az ugrás előtt fél percet, hogy megbizonyosodj róla, mindannyian elvégezték a
fénysebességre gyorsulást.
- Vezér, itt Kettes. Vettem, értettem.
- Lidérc Egy és Kettő, csatlakozzatok hozzánk és
készüljetek az ugrásra.
- Vezér, itt Egyes. Nekünk innen kell ugranunk.
- Miért, Egyes?
- Egy privát csatornán elmondom, Vezér.
A jeges félelem csak nőtt Lara gyomrában. Rengeteg oka
lehetett annak, hogy az Arc megtagadja a csatlakozást. Legtöbbje érintette a
csapat többi tagját is, mondjuk úgy, hogy az egyik X-szárnyú esetleg
felrobbanhat.
Azaz, az Arc védte valamelyiküket. És Lara, tudta,
melyiküket védi. Wedge Antillest.
Tőle.
Az Arc hangja pár pillanatig nem volt hallható a
komban.
- Kettes, ellenőrizted az ugrás koordinátáit?
- Nem – válaszolta Lara. – De hiszen tudod, nem igaz,
Arc? – suttogásig halkította hangját, de talán a kom még így is rögzíthette
mondandóját.
- Tudom, hogy te vagy Gara Pethotel – mondta az Arc. Hangja
halk volt, de nyugodt, valahogyan elegáns, és nem olyan, amilyenre Lara
számított.
A jeges rémület mintha össze akarta volna nyomni szegycsontját.
Ebben a pillanatban minden minden, amit fontosnak hitt az életében, megszűnt
létezni.
De nem gyengítette meg úgy az érzés, ahogyan arra számított.
Természetesen, fájt, de ugyanakkor meg is könnyebbült, egy teher esett le
vállairól, ami azóta nyomta őt, mióta először elhatározta, hogy szolgálni fogja
Zsinjt, vagy mikor rájött, hogy hűsége a Lidércekhez valós, nem a képzelet
őrült szüleménye.
Mint egy állat a vadász egérfogójában, úgy érezte lényének
egy részét kiszabadulni a csapdából. A fájdalom elviselhetetlen volt, de a
szabadság érzése valamelyest enyhítette, s tudta, soha többé nem kell sírnia a
Lidércek miatt.
- Sosem árultalak el – mondta Lara. Maga is
meglepődött, milyen nyugodt a hangja.
- Örülök neki.
- A lehető legjobban igyekeztem Larát játszani. De nem
engedték nekem. Az egész univerzum nem engedte nekem.
- Sajnálom, Lara – mondta az Arc -, de kötelességem
letartóztatni téged emiatt. Kapcsold le a fegyvereket. Szárnyakat
cirkálópozícióba. És csak semmi hirtelen mozdulat.
- Értettem, uram. Úgy teszek, ahogy kívánod.
Az Arc borzasztóan érezte magát. Azt kívánta, tiszta
szívből, hogy ne legyen igaza, erre tessék! Lara megerősítette.
Hirtelen félelem fogta el. Privát csatornán keresztül
kommunikált Larával a csata során, mígnem átváltott a közösre a Nu eset
kapcsán, majd teljesítette a csoporthoz csatlakozási parancsot, azután
Wedge-dzsel egy másik magáncsatornára váltottak. Aztán pedig, újra visszatért a
Larával használtra – vagy mégsem?
Ellenőrizte a műszerfalon. A kom az egység közös csatornájára
volt állítva.
A gyomrába markoló jeges félelem még mélyebbre fúrta
vasujjait.
Donos hallotta a kimondott szavakat, de nem értette
őket. - Tudom, hogy te vagy Gara Pethotel. – A név mondott neki valamit, de
nem tudta rákényszeríteni az agyát az emlékezésre.
Ó, meg is volt. Chyan Mezzine tengerész, a hírszerzési
és kommunikációs specialista elárulta az Új Köztársaságot azzal, hogy fontos
információkat szivárogtatott ki Apwar Trigit, Zsinj egyik embere számára. Ezek
az információmorzsák segítették Trigitet abban, hogy eltörölje a föld színéről
a Karom osztagot, aminek valaha Donos volt a parancsnoka. Az osztagból csak ő
élte túl a halálos küldetést. Nem sokkal később, egy Új Köztársaság által
kibocsátott közlemény megnevezte Gara Pethotelt, mint a Birodalmi Hírszerzés
egyik titkos ügynöke. Végül, halottnak nyilvánították az Implacable pusztulását követően.
De Lara Notsil volt
Gara Pethotel.
Lara Notsil az osztaga halálát okozta. Tizenegy pilóta
esett áldozatul neki.
Hirtelen újra a Gravan 11-en érezte magát, miközben
társ társ után hullott le az égből, mint döglött legyek Trigit admirális
parancsára. Donos újra érezte, mekkora fájdalmat okozott a haláluk. Önző
fájdalom volt ez, a veszteség érzése, részben azért, mert elvesztette őket,
részben pedig azért, mert megértette, hogy az élete, mely összetört a Gravan
11-en, sosem lehet már a régi.
Az üvöltése, holott egy sérült állatéhoz volt
hasonlatos, inkább egy olyan férfi üvöltése volt, aki mindent elvesztett, ami
kedves volt az életében… és aki többé nem tudja már meg, mi az a boldogság.
Habár a kom eltorzította, az üvöltés mégis
elszomorította az Arcot. Tudta, kinek a száját hagyta el, és egy pillantás a
szenzorképernyőre bizonyossá tette, hogy Lidérc Három kiválik az alakzatból,
majd az Egyes és Kettes útirányát keresztező pályára áll.
Wedge hangja rezzenéstelen maradt.
- Lidérc Három, itt Vezér. Térj vissza az alakzatba.
Donosnak esze ágában sem volt letérni jelenlegi pályájáról.
- Lidérc Kettes, gyere három-három-kettőre és gyorsíts
teljes sebességre – mondta az Arc. Ő maga úgy tett, ahogyan azt parancsolta:
elfordult Donostól, Lara pedig követte őt.
Már megint.
A hang gyötrelmesen jajgatott Lara fejében.
Egy pilóta már megint a sajátja ellen fordult.
Donos felé fordította a gépét, s szárnyait
támadóállásba húzta.
Már megint az egyik sajátja volt a célkeresztben.
De ezúttal a célpont nem csak egy szövetséges, hanem
egy osztagtárs is volt egyben. Mi több, egy barát.
- Myn – szólalt meg -, ne tedd ezt, kérlek!
Lidérc Három feltartóztathatatlanul közeledett, de még nem
érte el az Arc és Lara X-szárnyúját. Azonban, már elég közel volt ahhoz, hogy
kilőjön egy protontorpedót, s hamarosan a célzárat is Larára foghatta.
Az Arc Lara és Donos közé siklott X-szárnyújával.
- Ne lőj, Hármas. Ha tüzet nyitsz, én vagyok az
elsődleges célpont.
- Lidérc Három, állj le, vagy lőni kényszerülök – az
elhaló hang Tyriához tartozott.
- Lidérc Egy, itt Lidérc Négy. Akármi is történik,
tüzet nyiss. Ez az eset nem ugyanaz, mint a Jussafeten volt. Válaszolj.
- Értettem, uram.
Lara szólalt meg, hangját a fájdalom reszelőssé tette:
- Talán hagynod kellene, hogy szétlőjön. Állj félre,
Egyes.
- Fogd be, Kettes.
Az Arc szenzorai felvonyítottak – kilőttek egy
protontorpedót. Tehát Donos mégis tüzet nyitott.
- Lidérc Hérom, detonáld a torpedódat, most. – Nem felejtette el
figyelmeztetővé tenni a hangját; bár eléggé koncentrálnia kellett hozzá. Az
eddigi pozíciójában maradt, és minden energiát a hátsó pajzsra irányított.
Kezét a katapultkaron tartotta. – Hármas, durrantsd el a torpedódat, én vagyok
a célpont. – A kilővéstől számítva csak pár pillanat kellett ahhoz, hogy a
protontorpedó betaláljon, és talán már el is telt az a rövid idő. – Robbantsd
már, a fene essen beléd!
Az űr feketéje vakító kékké változott az Arc mögött. A
gép megremegett, füst töltötte be a pilótafülkét, a műszerek keservesen
vinnyogtak, Dumás kétségbeesetten tülkölt, a rendszer folyamatosan kezdett
összeesni.
De még mindig életben volt. A protontorpedó vagy a
pajzs legeslegszélén robbant fel, vagy Donos robbantotta fel még idő előtt –
már-már későn.
Keserű szájízzel szólt bele a komba.
- Gratulálok, Hármas. Sikerült félig megölnöd.
Donos kiegyenesedett a pilótaülésben, fejéből a zavarodottság
úgy szivárgott ki, mint ahogyan a füstöt szívja ki a vákuum.
A szenzorképernyő szerint Egyes szabálytalan pályán
mozgott, míg Kettes folytatta nyílegyenes röptét, amire utasították.
- Sajnálom, Arc… Egyes… - igyekezett hangját nem zavaros
gondolataival egy hangulaton tartani. – Maradj, ahol vagy. Felderítem géped
külső sérüléseit.
Aztromech droidja, Zörgő az ellenséges célzáréhoz hasonlatos
csipogással lepte meg őt.
- Mondj le róla, Hármas – még sosem hallotta ilyen
ridegnek és keménynek Tycho hangját.
- De kapitány, én vagyok a legközelebb, én látom a…
- Csak maradj a jelenlegi vektorodon, és atomjaidra
lőlek – Tycho mondandója és annak előadásmódja azt sugallta, vétek lenne
ellenkeznie vele. – Lidérc Négyes, majd te deríted föl Egyes külső sérüléseit.
Egyes, hallasz?
Az Arcot alig lehetett érteni, mivel a riadószirénak elnyomták.
- Igen, zsivány Kettes. Addig talán egyben marad a
gépem.
- Remek. Lidérc Kettes, csatlakozz a csoporthoz.
Pár pillanatnyi kínos csönd következett. Azután Lara
már nem tűnt olyan bánatosnak, mint pár pillanattal ezelőtt.
- Nem hinném, Zsivány Kettes.
- Ez parancs, Lidérc Kettes, egy elég nyilvánvaló
parancs.
- Épp az előbb szegtem meg egyet – mondta Lara -, és
majdnem kilövettem magamat egy társammal. Már nincs semmi, ami életben tarthat
egy hadbírósági tárgyalásig.
- Lidérc Kettes, itt Zsivány Vezér. Tudod, hogy
végrehajtod a parancsot. Urai vagyunk a helyzetnek.
Igaza volt; Donos nyílegyenesen repült Tycho célkeresztjében.
A férfi nem lehetett biztos benne, mit művelt, csak azt tudhatta, hogy
parancsokat teljesít. Nem ijedhetett meg attól, hogy Tycho akármikor a
mélyűrben szálló porrá lőheti, a kezdeti sokk réges-rég elszállhatott belőle.
- Egyet tudok, és az az, hogy nem bízik bennem, uram –
mondta Lara. – Nem hiszi, hogy hűséges Lidérc volnék. Nem hinné el, hogy valaha
érdemben segítettem volna az osztag munkáját.
- Lara – szólt Wedge, elhagyva a komban használt fedőszámok
használatát -, ha azt mondja, az az egész igaz, akkor az ítélőszék valószínűleg
ki fogja csapni az osztagból. Azonban, teljes mértékben megbízom Nawara Ven
ügyvédi képességeiben, és bizalommal állítom rá az ügyre.
- De ez rólunk, Lidércekről szól. Soha többé nem
lennék képes együtt repülni velük. Soha többé nem tudok segíteni kimászni a
leglehetetlenebb helyzetből. Ami megtörtént, pedig már nem csinálhatom vissza.
Soha többé.
- Talán igaza van, Lara. Ez az. Most pedig fordulj
meg.
Ez nem Wedge volt, jött rá Lara.
- Lidérc Egy? Hallasz?
- Hallak, Kettes. – Most már nem nyomták el őt a
vészjelzők.
- Csak azt szeretném, ha megértenéd. Talán elsőre nem
fog sikerülni, de később is elég, hogy tudd. Sosem árultam el a Lidérceket.
Soha, egyikőtöket sem. Hallod?
- Hallom… amit mondasz.
- Myn? – kérdezte pár pillanattal később.
Donos kővé dermedt. Válaszra nyitotta a száját, de nem
tudta, kinek válaszolna vele. Larának, akivel már jó úton haladtak, hogy
egymásba szeressenek, vagy Garának, a nőnek, akit mindennél és mindenkinél
jobban gyűlölt.
- Myn?
Csak ült, és nem tudott választani, a nő melyik
énjéhez beszéljen.
Lara X-szárnyúja kisiklott az érzékelők hatóköréből,
majd fénysebességre ugrott.
A Zsivány és Lidérc osztagok hangárjában Donos kimászott
a pilótafülkéből. Hátát oly egyenesre húzta ki, hogy már fájt. De szüksége volt
a fájdalomra. Szüksége volt egy emlékeztetőre, hogy megint uralkodnia kell
teste fölött.
Mert elvesztette az irányítást. Elvesztette Larát.
Elvesztett mindent.
Wedge a létra lábánál várt rá. Donos megfordult, hogy
a szemébe nézzen, majd egy lépést hátrált. Wedge mozdulatlansága miatt Donosnak
úgy tűnt, mintha csak egy jégből kikanyarított szoborral nézne farkasszemet,
azonban szemeiben semmi hideg fény nem villant. Sőt, a dühtől már-már szinte
perzselt a pilóta szempárja.
- Csak egy okot mondjon – kezdte Wedge -, csak egyetlen egyet, hogy itt helyben
meggondoljam magam és ne küldjem a Coruscantra hadbíróság elé súlyos
parancsmegtagadás miatt.
Donos állta tekintetét, izmai szilárdan tartották őt
egy helyben. Rezzenéstelen arccal meredt a parancsnokra, majd nagy levegőt
vett.
- Logikusan szemlélve, uram, nem követtem el függelemsértést,
ugyanis a parancsmegtagadás általánosságban véve egy tudatos cselekdet.
Véleményem szerint, nem voltam a magam ura, mikor tüzet nyitottam Notsil
repülőtisztre. Ugyanis, nem emlékszem a tett részleteire. – Nem sikerült Gara
Pethotelként megemlíteni a nőt, akárhogyan is akarta. Hiába, a sokat szenvedett
önkontrollja megint csődöt mondott.
- Átmeneti elmezavar? – Wedge érezhetően hitetlenkedve
kérdezte mindezt. – Ez az indok felér egy fejlövéssel, hadnagy.
- Szerintem nem csak átmeneti az az elmezavar, parancsnok.
– Donos nem tudta megfékezni rá törő csüggedtségét. – Ön és az Arc… akarom
mondani, Loran osztagparancsnok, tisztában vannak korábbi nehézségeimmel.
A „nehézség” igencsak enyhe kifejezés volt. Hetekkel a
Karom osztag pusztulása után Kuksi, a Gravan 11 másik túlélője, Donos
asztromechanikus droidja is odaveszett, amitől a pilóta súlyos letargiába
esett. Csak Kell, Tyria és Falynn Sandskimmer közbenjárásának köszönhette, hogy
sikerült leküzdenie a depressziót.
- Fogadok – folytatta Donos -, hogy önkontrollt
vesztve nyitottam tüzet rá, és azt is kétlem, hogy az a bizonyos önkontroll
sosem volt meg. Tisztelettel, uram, ezennel lemondok rangomról és a Lidérc
osztagban elfoglalt pozíciómról.
Wedge nem válaszolt azonnal. Donos látta, hogy a parancsnok
jobbra-balra nézeget, a többi magas rangú tiszt felé, és együtt próbálják
eldönteni mi legyen egy olyan kommunikációs módszerrel, amit Donos egyfajta
telepátiaként értelmezett.
- Megfontolom a lemondását – mondta végül -, amennyiben
a közeljövőben őszintén megválaszol nekem egy kérdésem. Amennyiben Lara Notsil
a Lidércekkel marad, egy harci szituációban, mit gondol, ki lenne a
legalkalmasabb a maga megüresedett helyére.
A kérdés a szívébe mártott jeges pengeként érte
Donost. Már válaszra nyitotta száját, amikor Wedge megelőzte.
- Ne. A választ nem most azonnal várom. Leléphet.
Donos sarkon fordult, majd eltűnt a Lidércek szeme
elől.
Társai arcán menetközben dühöt, néhol pedig zavart
látott. Tyriáén egyfajta beteg fájdalmat. Hiszen majdnem megtörtént – majdnem
megint megöltek egy sajátot.
Sosem tud majd megbékélni.
De mindez mit sem számított amellett, hogy még saját
magával sem tud majd megbékélni.
Maga mögött még hallotta, hogy Wedge dühe lecsapott az
újabb áldozatára.
- Loran parancsnok, beszélnünk kell. Négyszemközt. Az
irodámban. Most, azonnal.
Lara első hiperűrugrása messze vitte őt a Kidriff
rendszertől. A második, Tonin szerint, már sokkal komplikáltabbnak ígérkezett.
Visszaviszi a Halmad rendszerbe, ahol nemrég még a Sasdenevér nevű kalózbanda
tagjainak álcázták magukat.
Az elhagyatott Sasdenevér Bázison már
visszavonulhatott, felkészülhetett pár hívásra, s elvégezhetett pár módosítást
Toninon.
Azonban, most elmerült gondolataiban.
Pontosabban, megakadt egy gondolatnál.
Lara Notsil
halott.
Lara Notsil csak egy ideiglenes személyazonossága
volt. Valami, ami távol tartotta őt az Új Köztársaság karmaitól, míg ő felkelti
Zsinj hadúr figyelmét és eléri, hogy dolgozhasson neki. Aztán, egy véletlen
egybeesés folyamán, egy személyiség, mellyel beférkőzhetett a Lidércek soraiba,
ezzel növelve reputációját a hadúr szemében. Végül rájött, hogy a birodalmi
tanárok által fejébe vert, rendíthetetlennek hitt alapelvek megdőltek, mikor
realizálódott benne, hogy sosem tudná szolgálni Zsinjt vagy a Birodalmat, és
Lara Notsil vékony, törékeny pajzs lett, melyet a Lidércek könnyen Notsil ellen
fordíthattak.
És ma pedig, eljött az a nap. Lara Notsil halott.
De akkor, ki is volt ő? Nem Gara Pethotel. Ezen a
néven született, de valójában csak egy Birodalmat szolgáló teremtmény volt, nem
igazi ember, nem egy nő életcélokkal. Ennélfogva, nem is volt komolyabb jövője.
Senki, egy családtag, egy barát sem élt ezzel a
névvel, aki ismerte őt. Tehát, Gara Pethotel is halott.
De Kriney Slane – a név, melyet néhány hétig használt,
mialatt hírszerzési képességeit fejlesztette tökélyre. Kirney nem volt több
egy, a birodalmi kultúra felsőbb rétegeiben utazó fiatal nőnél.
Táncmulatságokra járt, hivatalnokokkal flörtölt, vásárolgatott.
Élete jelentéktelennek számított a galaxis egészére
nézve. De legalább boldog volt.
Lara azon tűnődött, újra felveszi ezt a rég nem
használt személyazonosságot, és ad neki még egy esélyt. És akár, még ha Kirney
csak egy naiv fruska, biztos volt benne, megérné megpróbálni.
Gara Pethotel
meghalt. Lara Notsil szintén. Hallgatok ezekre a nevekre, de többé nem az
enyémek.
A nevem
Kirney Slane.
Életem most
még egy üres lap.
Mostantól
vagy megpróbálom teleírni, vagy belehalok.
Donosra gondolt. Ugyanúgy megpróbálta megölni Garát,
mint ő, és legalább annyi oka is volt ezt tenni.
Donos helyesen cselekedett. S rájött, ők ketten
rokonlelkek.
- Ugye nem gondolja, ez várhatott volna, míg a Mon Remondára érünk? – tudakolta Wedge.
- Nem, uram.
- Rengeteg alkalma lett volna megölnie engem, és
emiatt nem jelentett fenyegetést.
- Minden tiszteletem az öné, parancsnok, de ebbe már
én is belegondoltam. Ha így gondolkodunk, akkor tudhatjuk, hogy Lara nem
dolgozott Zsinjnek vagy a Birodalomnak. Mert ha egy ügynök lett volna, követte
volna a megbízói terveit. Úgy értem, a felszolgáló Galey-nek is rengeteg
alkalma volt vibropengét mártani önbe vagy a tébornokba. Tehát, ha követjük ezt
a gondolatmenetet, és a Mon Remonda visszatérése
és Dr. Gast halála között eltelt idő alatt senkit sem ölt meg, az azt jelenti
jelentéktelen volt az ügy szempontjából. – Wedge látta az Arcon, hogy megbánta
tettét. – Csak azt tettem, amit az osztag számára a legjobbnak láttam, uram.
- És az ösztönei mit súgnak?
Az Arc nem válaszolt azonnal.
- Szerintem igazat mondott, és mindig hűséges volt a Lidércekhez.
- De nem bízott az ösztöneiben, igaz?
- Dehogynem, uram. Csak nem vettem tudomást róla.
Akármi történt volna úgy, hogy nem mondom el, az még az én felelősségem maradna.
Wedge bólintott.
- Rendben, Arc, nem hivatalosan szólva, az a
véleményem, ezt elrontotta, és hogy kisebb katasztrófával is végződhetett volna
ez az incidens.
Az Arc komoran nézett maga elé.
- Azonban, a gondolkodásával semmi gond. A döntése nem
volt teljesen rossz. Csak egy rossz
pont a sok jó mellé a papírján. Hadd mondjam el magának, hogy amelyik osztagparancsnok
nem bízik az ösztöneiben, az ne is parancsoljon másoknak.
- Gondolom, igaza van, parancsnok – mondta az Arc pár
pillanatnyi gondolkodást követően.
- Ebbe magának kell belegondolnia. Most pedig, térjen
vissza az osztagához, és öntsön beléjük lelket.
Az Arc csak pár másodperce távozott, amikor valaki kopogott.
Wedge megrázta a fejét. Nem indult jól ez a délután.
- Szabad.
Donos lépett be.
Wedge hagyta, hadd álljon egy helyben. Alig pár
hónapja történt, hogy Donos először lépett be irodájába, és akkor is hasonló
kép fogadta. Ahogyan akkor, Donos most is kifejezéstelen tekintettel bámulta a
falat Wedge feje fölött.
- Igen? – kérdezte Wedge, felrázva Donost hallgatagságából.
- Alaposan átgondoltam, és arra a következtetésre jutottam,
hogy döntésem végleges. Lemondok rangomról. Ez az egyetlen megoldás.
Wedge várt még Donosra, hogy beszéljen, de a férfi nem
folytatta.
- Miért?
- Az osztag számára kellemetlen cselekedeteket
hajtottam végre, melyek karrierem végét jelentik pilótaként. Úgy gondolom, a
csapat és a saját érdekemben, mindenki jól jár vele, ha még most abbahagyom és
nem okozok több kényelmetlenséget az osztag számára.
Wedge szóhoz sem jutott. Igen, nagyon hasonlított az
első alkalomra, mikor Donos valódi gondolatai a fegyelem maszkjai mögé
rejtőztek. Szavai precízek voltak, pont mint az első alkalomkor.
- Elnézést – mondta Wedge -, de nem értettem az utolsó
mondatát. Mindenki jól jár vele…
- Ha még most véget vetek a pályafutásomnak, és nem
okozok több kényelmetlenséget az osztag számára. Uram.
Wedge sóhajtott, majd felállt, lehúzta jobb lábáról a
csizmát, és felállt az asztalra vele.
- Maga is, Donos. Vegye le a csizmát a jobb lábáról.
A megzavarhatatlan Donos arcán most zavarodottság suhant
át.
- Elnézést, uram… hogy mit csináljak…
- Vegye le.
Mikor Donos engedelmeskedett, és ő is feltette a lábát
az asztalra, Wedge leült.
- Üljön le, hadnagy, és rakja mindkét lábát az
asztalra. Ez parancs.
Mindketten ültek, lábukkal az asztalon, csendes némaságban.
- Uram, úgy érzem, nem veszi komolyan a kérelmemet –
törte meg a csendet Donos.
- Meglepődne, ha tudná, mennyire komolyan veszem. Most
pedig, kezdje el újra, hadnagy. Gyerünk, tudja, melyiket. Amelyik úgy kezdődik:
„Az osztag számára kellemetlen cselekedeteket hajtottam végre…”
- Most csak gúnyolódik velem.
- Nem, csak egy teóriáról próbálom eldönteni, igaz-e
vagy hamis. Az állítás szerint, ebben a vicces pózban nem lenne képes elmondani
ugyanazt a tükör előtt betanult szöveget.
- De hadd találjam ki – folytatta Wedge, ujjain
számlálgatva -, hogy a szövegében teljesen tudatában van tetteinek. Aláveti
magát a vizsgálatoknak, így az osztag nem szenved. Ékesszólóan magyaráz. És
próbál úgy tenni, nem érez semmit akkor, mikor bajtársai és feljebbvalói magára
néznek, s kimondják, mit gondolnak magáról.
Donos arca megrándult.
- Nem azért jöttem, hogy kifigurázzon! – pattant fel.
- Üljön le! – ordította Wedge, amitől Donos
visszahátrált. – És tegye vissza a lábát az asztalra. Most, azonnal!
Donos engedelmeskedett. A szín még mindig nem tért
vissza arcára.
- Így már jobb. Akkor kezdjük újra, most a szépen
betanult szöveg nélkül. Az igazat akarom hallani, azt, amit valójában gondol. Gyerünk.
Donos úgy nézett maga elé, mintha szitokszavak akarnának
elhagyni a száját.
- Azért jöttem, hogy beadjam a lemondásomat a Parancsnokságnál.
- Mert valóban ezt szeretné, vagy mert ezt érzi
helyesnek?
- Mert jobb kiszállni, még mielőtt elérne a
protontorpedó.
- A mai események fényében, ez egy elég érdekes
szófordulat. És ki lenne az a protontorpedó?
- A Kidriffnél történtek. És, ha szabad ezt mondanom,
ön, parancsnok.
- Kirúgom a Flottából?
- Ki kell,
hogy rúgjon, uram.
- Nem én hívtam, hogy beszéljünk, hadnagy. De abban
biztos vagyok, hogyha ez a beszélgetés nem történt volna meg, a nyomozás már
elkezdődött volna. És miért?
- Mert majdnem lelőttem az egyik osztagbeli társamat,
vagy a visszavonuló ellenséget, vagy akármi is volt… - Donos hangja rekedtessé
változott. – Egy feljebbvaló parancsa ellenére.
- Mikor bedokkoltunk, azt mondta, nem emlékszik a lövésre.
Nem emlékezett arra a pillanatra, mikor eleresztette azt a protontorpedót, sem
az azt megelőző kritikus másodpercekre. És most, emlékszik?
- Nem, uram.
- Akkor honnan tudja, hogy majdnem szétlőtte a
sajátját?
Donos csak a homlokát ráncolta.
- Nem… nem… tehetném le a lábam? Hülyén érzem magam.
- Sajnálom, de nem. Azért van itt, hogy hülyén érezze
magát. Így sokkal nehezebben tud lerázni engem a begyakorolt szónoklataival.
Amit tehet, az az, hogy válaszol.
Donos bólintott. A szín végre kezdett visszatérni
arcába.
- Feltételezésem szerint, a lövés ötlete onnan jött,
hogy mindig elgondolkodtam, mit tennék, ha a Karom osztag árulója a
célkeresztbe kerülne.
- Remek. Ez a helyes válasz. Most pedig, mondja el, az
emlékei alapján, és ne érzései
alapján: szándékosan nyitott tüzet Lara Notsilra?
- Nem tudom.
- Szándékosan szegte meg elöljárója parancsát?
- Nem tudom.
- Nagyon jó. A jelentésemben a „fegyverrendszer meghibásodása”
lesz az oka a cselekedetének. Azután meglátjuk, mit kezd ezzel a nagyra becsült
ítélőszék.
- És ha úgy akarják, bíróság elé kerülök.
- Lehetséges. De talán nem fogják ezt tenni magával.
Nem tudhatjuk. És ha úgy döntenek, elfogadják a „fegyverrendszer meghibásodása”
sztorit, a karrierjének még közel sincs vége. Lesz még idő, mikor a Flotta túl
sok pilótát alkalmaz, és egy eleresztett protontorpedónál kisebb vétség miatt
csapnak ki embereket… de ez nem az az idő. – Wedge megfélemlítő arckifejezést
villantott Donosra. – Donos, tudja, szerintem mi történt?
- Nem, uram.
- Szerintem amikor megtudta, hogy Notsil okozta a
Karom osztag pusztulását, maga megpróbált bosszút állni rajta, semmibe véve az
osztag többi pilótájának testi épségét és a feljebbvalói parancsát.
- Hát éppen ezt próbálom elmagyarázni, uram – mondta
Donos. - Ezt akarom, hogy mások is megértsék. Hogy vállaljam a felelősséget
tetteimért.
Wedge megrázta a fejét.
- Maga nem igyekszik eléggé elfogadni a megértést.
Maga megpróbálja elkerülni. Ha ezt tenné, az azt jelentené, hogy felvállalja, hogy
hibázott, és mindent megtesz azért, hogy jóvá tegye.
- Nem… értem. Nem tudom, hová akar kilyukadni ezzel.
- Miért nem tudott uralkodni magán? Vagy, hogy pontosítsak,
miért nem tudta egy bajtársa sem, hogy nem fog tudni uralkodni magán?
- Nyilvánvalóan, mert nincs minden rendben a fejemben.
- Mert foglalkozott a problémával az orvosával.
- Nem, uram.
- A társaival.
- Nem, uram.
- Egyáltalán, beszélt valakivel erről, hogy javuljon a
helyzet?
Donos elfordította a fejét, hogy sikerüljön újra
kifejezéstelenné tennie vonásait.
- Senkivel, parancsnok.
- Donos, ez az,
amit meg kellett volna tennie. Ez a megértés, amire vár, de eltaszítja magától.
Akár repülni akar, akár nem, mit tehetünk a problémák orvosolása érdekében?
- Azt hiszem, keresnem kell egy pszichológust.
- Először beszéljen az egyik osztagtársával. Csak az
egyikükkel. Akármekkora nyomás van a vállám, hadnagy, könnyebb azt elviselni,
ha légkör van maga körül, s nem vákuum. Majd csak aztán beszéljen az
orvosokkal.
Donos nem nézett Wedge szemébe, de bólintott.
- Csak akkor repülhet újra, ha alkalmasnak találtatik
rá. És ezt nem maga fogja eldönteni.
Sikerült elérnie, hogy ránézzen, és megint bólintson.
- Értettem, uram.
- Egyet viszont jól csinált, Donos. Még ha nem is tud
róla. A torpedó még Loran osztagparancsnok gépe előtt robbant fel.
- Erre sem emlékszem.
- De ez az, ami közém és a lemondás elfogadása közé
áll. Leléphet.
Donos levette a lábát az asztalról.
- Csak még egy kérdés.
- Hallgatom.
- A hangárban, kérdezett valamit. Ha Lara újra
előkerülne, melyik Lidércet ölné meg rajtam kívül? Még mindig nem értem, ezt
miért kérdezte. Hogy a kérdés mit jelent.
- Először is, válaszoljon rá. Aztán majd elmondom.
- Nem vagyok biztos benne, hogy menni fog. Most már
nem akarom megölni őt. Nem akarom a halálát sem. Sőt a kitagadását sem
támogatnám. Az ellenségem volt, mikor még Trigitnek dolgozott, de azután
olyasvalakivé vált, aki nem az ellenségünk. – Vállat vont, amivel jelezte,
nincs ötlete a választ illetően. – Fogalmam sincs.
- Gondoltam. Tudni akartam, mit reagálna rá, ha valaki
meg akarná ölni larát. Nem tetszene. Továbbá, azt akartam, hogy belegondoljon:
ha olyan szituációban lenne, amikor Lara ellenség – elég kicsi a valószínűsége,
hogy légiharci szituációban történne mindez -, és újra elvesztené az uralmat
cselekedetei felett, megtámadná őt, és kényszerítené rá, hogy visszatámadjon.
Igaz?
- Igaz.
- Ha a társai látják, hogy magának gondja van az
ellenséggel, segítenének, igaz?
- Igen, uram.
- Ami megad nekik minden eszközt, hogy megöljék őt.
Ugyanakkor, a valószínűsége, hogy az egyik társát ölik meg, is megnő. A kérdés
másik része arra keresi a választ, hogy melyik társát áldozná fel?
- Egyiküket sem, uram.
- Gondolkodjon, hadnagy, vagy kénytelen vagyok elfogadni
a lemondását.
Donos felállt, majd tisztelgett. Komorság virított
ábrázatán, de legalább már nem viselte a kifejezéstelenség maszkját, gondolta
Wedge.
Mikor Donos és csizmája végre elhagyta az irodát,
Wedge felsóhajtott, majd lazított. Éveken át próbálta visszatartani magát, és
nem megváltoztatni pilótái gondolkodásmódját, de ez az eset már régóta
foglalkoztatta.
Donos pengeélen táncol, állapította meg Wedge. Egy
rossz lépés, és túlságosan kiszámíthatatlan és fegyelmezetlen lesz ahhoz, hogy
igazi pilótává váljon.
De még nem tette meg ezt a lépést, és amíg Wedge-nek sikerül
is megakadályoznia mindezt, legalább az Új Köztársaság pénze, amit Donos
pilótaoktatására költöttek, nem vész kárba. És legalább nem veszít el egy
embert, akit hadi tapasztalatai és megrázkódtatásai a civil életbe rostálnak
ki.
Valaki megint kopogott az ajtón.
- Bújj be.
Wes Janson robbant be adattáblával a kezében, de látva
Wedge meztelen talpát, megtorpant.
- Ha szabad kérdeznem…
- Majd ha segítesz új helyet találni a csizmámnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése