Kilenc
A következő reggel, miután minden másnaposság
elillant, és teleitták magukat egy életre elegendő caffal, a Mon Remonda legénysége majdnem végleg
maga mögött hagyta a kimerültséget.
- Azoknak, akiknek ez a kis incidens teljes
képszakadást okozott, a küldetés meg sem fog kottyanni – ez főleg a pilótáimra
vonatkozik. – Mondta Wedge a késő délutáni eligazításon, és ezzel pár fojtott
nevetést váltott ki az eligazítóban lévőkből. – Most, hogy az agyunk megfelelő
módon működik, kezdhetjük az elő-eligazítást.
Megnyomott egy-két gombot pulpitusán, ami életre
keltett egy holoprojekciót. A kép egy naprendszert ábrázolt - középen nagy,
sárga nap, körülötte tucatnyi csillaggal. Légköreiket halvány pont jelezte.
- Ez a Kidriff rendszer. Ez a Zsinj/Birodalom
fennhatóság legszéle, idáig ér el a hadúr keze. A rendszer fő bolygója, a
Kidriff 5 egy jelentős kereskedelmi megállóhely, melyen értékes fémek
exportálása zajlik – a Sienar rengetegszer igénybe veszi szolgáltatásaikat,
mikor az új TIE vadászait építi. A Kidriff 5 kormányzata továbbá híres arról,
hogy hivalkodó, Coruscanthoz hasonló épületeket és várost épít, hogy bemutassa
a Birodalom jómódúságát. – Wedge átváltott egy másik képre, ami egy város
látképét mutatta. Felhőkarcolók végeláthatatlan tengere, egy valódi metropolisz
volt, ami az űrből teljesen úgy nézett ki, mint Coruscant – leszámítva az eget,
ami nem volt annyira beszennyezve, mint a Galaktikus Fővárosban. – Ideális hely
volt Ysanne Isard számára, hogy titokban felállítson itt egy kormányzatot – de
mikor elbukott, Kidriff behódolt Zsinj-nek. A közelmúltban rengeteg információhoz
jutottunk a Birodalomhoz hűséges világokról. Vizsgálatok bizonyítják, hogy ezek
az adatok valamennyire hasznosak az Új Köztársaság számára. Azonban azt is
megállapítottuk, hogy ezeket az adatokat jelentősen megtisztították és
újrakódolták, ami egy Új Köztársaság előtti szervezetre utal. – Wedge egy újabb
holoképet jelentetett meg, egy fényes felhőkarcolóktól elkülönült, rozsdás
házak kerületét. – A Tobaskin Szektor. Lázadó tevékenység otthona, vagyis nem
tudjuk pontosan, létezik-e még, avagy sem. Ez a célpontunk.
- És mi dolgunk ott, főnök? – szólalt fel Janson.
- Nem sok minden – válaszolta Wedge, majd átváltott
egy YT-1300-as teherhajó képére. – Ez nem a Millennium
Falcon. Ez csak egy álca, amit Csubakka és pár segítője épített, hogy a Falconnak tűnjön. A fényes burkolatot
rozsdásra festették, a rozsdásat fényesre, így minden egyezik rajta a
külsőségeket tekintve, továbbá pár belső változtatást is eszközöltek rajta.A
neve mostantól Millennium Falsehood.
Ja, és még valami: még akár repülésre is képes!
A terem végéből Csubakka halk mordulása hallatszott,
ami nagyjából annyit jelentett, hogy a vuki sem lát többet az ál-hajóban.
- Csubakka és én vezetjük a Falsehoodot, amivel leszállunk Tobaskin Szektorban. Ott hagyunk pár
embert a Hírszerzéstől, hogy megpróbáljanak kapcsolatot létesíteni a valószínűsíthető
Új Köztársaság előtti csoporttal. A mi dolgunk nem más, mint várni rájuk, majd a
megfelelő pillanatban elhúzni a csíkot.
- Ki csinál mit? – kérdezte Janson. – Igen, tudom a
választ. De azt hittem, egy közvetítő is lesz közülünk.
- Jó látni, hogy fejlődsz egy olyan dologban, ami
hasznodra válhat a civil életben – bólintott Wedge. – Az ál-Falcon mindig a legláthatóbb helyen lesz
Zsinj területén belül. Ez egy apró kis dolog, ami felkelti a figyelmét. Ezt
többször is eljátszuk, és amikor a Falsehood
eléggé gyanús lesz számára, reménykedünk, hogy kidugja a csillagrombolója
orrát.
Lara felnyújtotta a kezét.
- Tessék, Notsil.
- Nem tudom, hogy gondolhat ilyet, parancsnok, de ha
egy birodalmi világon belül jár, minden bizonnyal meg akarják majd ölni. És
amint megtudják, hogy maga ott van és leszállt valahol, magát kívánják megölni.
– Egy apró, sokat mondó mosoly ült ki az arcára, mint mikor büszke valaki a
taktikai zsenialitására. A többiek felnevettek.
- Már ezerszer megpróbáltak megölni. A Kidriffről
szóló információk szerint arrafelé a biztonsági eljárások eléggé gyengék, hogy
a kereskedelem gördülékenyen folyjon - jobban foglalkoztatja őket, hogy
beszedjék a vámot és az adókat, minthogy biztonságba helyezzék a fontos katonai
létesítményeiket. Tehát úgy gondoljuk, a Falsehooddal
csak úgy berepülhetünk. Elég lesz kinyírni a transzpondert, hogy ne tudják meg,
hogy ott vagyunk. Minden bizonnyal azt hiszik majd, hogy csak egy csempész az,
és keresni fognak. Celchu kapitány és az X-szárnyúak fogják biztosítani a
visszautat. De azok a Lidércek, akik TIE-vadásszal repülnek, előbb szállnak le.
Erre azért van szükség, hogy riasszanak, ha netalántán keményebben őrzik a
bolygót, mint ahogyan arra mi számítottunk. Ugyanakkor, kéznél lesznek, hogy
csatlakozzanak Tychóhoz. A többi Lidérc és Zsivány a bolygó első holdján
állomásozik majd, hogy szükség esetén közbeléphessenek.
Wedge végignézett a pilóták sorain.
- Ha a körülmények megkövetelik, odapörkölünk pár ellenséges
vadászgépnek. A bevetés célja azonban az, hogy a lehető legkisebb veszteséggel
végezzünk. Van valakinek esetleg hozzáfűznivalója?
Gebe tüsszentett egyet, majd zavartan nézett körbe.
- Elnézést, nem akartunk hozzászólni, csupán a bakta
csiklandozza az orrunkat.
- Ami felvet még valamit – bólintott Wedge. – A
medikai jelentések szerint a helyzet biztató. Nem látom jelét annak, hogy
bármelyik Lidérc ne gyógyulna fel teljesen a küldetés kezdetéig. De ha bárki
úgy érzi, nincs abban az állapotban, hogy harcképes legyen, keressen meg
személyesen, és elbeszélgetünk. Higgyék el, senki sem fog megkeresni.
Csend következett.
- Kérdés? Nem? Holnap reggel letisztázzuk az utolsó adatokat,
a Kidriff rendszerbe ugrunk, és elvégezzük a feladatot. Addig mindenki pihenje
ki magát. Az eligazításnak vége.
- Hár, nem is tudom – mondta Elassar, miközben kisorjáztak
az eligazítóból. – Rossz előérzetem van. Nagyon
rossz előérzetem.
- Miért? – kérdezte az Arc. – Az eligazítás előtt
olyan vidám voltál, mint egy bantha, aki elé
egy hegységnyi blumot raktak.
- Gebe tüsszentett.
- És akkor mi van? Már el is felejtettem. Csak nem azt
akarod mondani, hogy ezzel halálra lettünk ítélve?
- Nem, ez most komoly. Rögtön azután csinálta, miután
a parancsnok a hozzászólásokról kérdezett. Ami azt jelenti, a terv hibás, és Gebe nyakig benne van a
pácban.
- Öregem, lazíts már – rázta meg a fejét az Arc. – Ez
azt jelenti, hogy véletlenül pont akkor tüsszentette el magát. De nem volt
véletlen, nekem elhiheted. Így tervezte.
Elassar kérdőn tekintett rá.
- Hogy lehet megtervezni, mikor tüsszents, és mikor
ne?
- A kamráit tisztogatta.
- Kamráit?
- Egy titkos fegyveren dolgozunk, amit bizonyos megtervezett
szituációk esetén vetünk be – mondta az Arc sokat
mondó tekintettel. – Gebe ezzel erősíti a tüdőkamráit, a légutakat.
- Minden küldetés előtt – folytatta Lara -, Gebe
tüdejét fémlabdákkal tömjük tele…
- Majd, ha körbevennének, csak vesz egy mély levegőt,
és az ellenségekre fújja a labdákat – fejezte be az Arc.
- És képzeld – tette hozzá Lara -, az egyik edzésen
lemértük, hogy a golyók sebessége eléri az egy kilométer per óra sebességet!
Nem nagy dolog, de arra elég, hogy sérülést okozzon a húsnak vagy gyengék
páncélzatnak.
Elassar hol Larára, hol az Arcra meredt.
- Egy pillanat. Ez mind biológiailag, mind fizikailag
lehetetlen. – A két „összeesküvő”
összenézett, alig tudták elfojtani nevetésüket. – Komolyan. Valakinek komolynak
is kell lenni. Gebe bajban van.
- Csak képzelődsz – mondta az Arc. – Amúgy bízunk benned.
Rostat Manr a szakmája egyik kiválósága volt.
Sullustiként pilótának és navigátornak született, habár tisztában volt vele,
hogy a sikerhez még a remek veleszületett képességek mellé is kemény munkának
kell társulnia ahhoz, hogy sikereket és hírnevet érjünk el.
De Rostat keményen dolgozott. Négy éven át
Y-szárnyúval repült a Lázadók Szövetségénél – amit most Új Köztársaságként
ismernek. Alig egy évvel ezelőtt, a háború csúcspontján, úgy döntött, eleget
harcolt már, és békésebb vizekre evezett: egy Event Vistas nevű civil cég
alkalmazottja lett. Alig egy hónapja pedig, előléptették, hogy vezesse a Vistas
egyik legnagyobb és legfelszereltebb luxusjárművét, a Nebula Királynőjét.
Most azonban, olyan veszély fenyegette, mely
tönkreteheti mindazt, amiért eddigi élete során küzdött. A gondolat, hogy
mindent elveszíthet, úgy növekedett és lepte el bensőjét, mint a
megfigyelőablakon látható, közeledő Coruscant bolygó egyre nagyobb gömbje.
A gondolat elszomorította.
És nem mondhatta el senkinek. Kinevetnék… kiközösítenék.
Jobb esetben.
Senki se állna szóba olyannal, aki ewokokat bújtatott
orrlyukaiban.
Érezte, amint táncuk nyomán talpaik csiklandozzák az
orrlyukát, hallotta a halk zenéjük foszlányait, érezte a hangok lágy rezgését.
Minden igyekezete, hogy kizárja őket a fejéből, erősítette az érzetet, hogy ott
vannak. Nem tudott másra gondolni, csak arra, miképpen szabaduljon meg tőlük.
Nem kell mást tennie, mint a Coruscant felszínének
vezetni a Nebula Királynőjét. Azután
minden rendben lesz. Elmosolyodott. Hamarosan.
Hamarosan…
Amint a Királynő
megérkezett a Coruscant atmoszférájába, Rostat abban az irányban tartotta,
amiben a szállítóhajó befúrta magát a légkörbe. A robbanás nélküli, precízen kiszámított
és tökéletes átsikláshoz gondos odafigyelésre volt szükség. Ráadásul, a
felszínnel érintkezni mégis csak egy épséges hajóval könnyebb.
- Rostat? – a hang a másik kapitányhoz tartozott, aki
a Tatuinról származott. Más emberek tartozók öregnek és megviseltnek írták le
őt, bár maga Rostat nem értett annyira ehhez a fajhoz, hogy el tudja képzelni
ennyi információ alapján a kinézetüket. – Mi az ördögöt művelsz?
Rostat igyekezett minél kifejezéstelenebb arcot vágni.
- Hisz tudod, nem?
- Látom, hogy kezded elveszteni az irányítást.
- Nem úgy. Az orrom.
A nő elképedve bámult rá. Tényleg nem tudhatta. De talán ő volt az a gazember, aki az orrába
dugta az ewokokat. Igen, benne lehetett a dologban!
Hirtelen félelem kerítette hatalmába, amikor arra
gondolt, vajon kicsoda és micsoda lehet a nő, és azon nyomban előrántotta
szolgálati fegyverét, hogy tüzet nyisson a kapitányra. A távolság nem volt
éppen a legkecsegtetőbb, nagy eséllyel elhibázhatta a célpontot. A lövés
azonban a nő oldalába fúródott, mire a kapitány elvágódott.
De nem a lövedéktől. Kíváncsian vizsgálgatta az oldalfegyvert;
csak kábítóra lett állítva. Még kíváncsibb tekintettel meghúzta a kapcsolót
rajta, és megállapította, hogy csak egy mechanizmusbeli hibával van dolga.
Nem gond. A nő eszméletlenül hevert a lábai előtt, és
éppen elég ideig öntudatlan, hogy átaludja az ütközést. Nincs számára fájdalom,
nincs is bűntudat.
De a Nebula
Királynőjének műszerfala a emelkedést jelzett, nem süllyedést. Ez már a
végsőkig kíváncsivá tette, és meg is húzta a megfelelő kart.
Nem történt semmi változás. A luxusszállító tovább emelkedett
a felső légkör irányába. Rostat lefuttatott egy gyors ellenőrzést. A jelek
szerint a parancsnoki hidat valaki más irányította.
Komcsatornát nyitott a híd felé. A felvillanó kép a híd
parancsnoki székét mutatta, amiben egy másik sullusti ült, egy újonc tiszt,
amennyire Rostat ismerte.
- Nurm – szólította meg rögtön -, mit művelsz?
Nurm aggasztóan festett; a képernyőn túlra nézett.
- Átvettem a hajó irányítását – mondta.
- Akkor add vissza nekem – vágta rá Rostat. Az ewokok
most éppen egy jeles ünnep rituáléját járhatták orrüregeiben.
- Nem – válaszolta Nurm.
- Dehogynem, visszaadod – erősködött Rostat.
- Ne is álmodj róla.
- Akkor a karrierednek annyi – bontotta a vonalat
Rostat.
Egy pillanatig elidőzött, elmerült hirtelen
haragjában, majd gyors mozdulatot téve beletúrt orrába, amilyen mélyre csak
tudott.
Az ewokok elszöktek előle. Rostat felsóhajtott, majd
kézbe vette a fegyverét és kiviharzott a pilótafülkéből.
Csak pár pillanatra volt szüksége, hogy berobbanjon a
hídra, lövésre kész fegyverrel.
A parancsnoki székben azonban nem ült senki.
Valami megmozdult a balján. Megpördült…
Elkésett. Nurm volt az, aki előbb lőtt
kábítófegyverével. A lövés Rostat mellkasát érte. Rostat érezte, hogy elernyed,
és hogy a feje találkozik a talajjal.
Aztán minden elsötétült.
Nurm idegesen pillantott az éppen lelőtt pilótára.
- Ugye nem hal meg?
Az ember, akihez beszélt – egy ezredesi egyenruhában virító
ember – előbújt a konzolok mögül, és párszor megrugdosta Rostat élettelen
testét.
- Nem – állapította meg. – Már ha megtudjuk, mi baja
van.
- Nem hiszem el. Meg akart ölni minket. Ez hihetetlen.
- Kétlem, hogy sikerült volna neki. Valami nem volt
rendben a fejében. De szerencsére te megmentettél minket egy nagy botránytól.
De legalább, a haláltól.
- De miért akartad, hogy én lőjem le? Nincs is
képesítésem pisztolyra. Csak egy civil vagyok.
Az ezredes egy rejtélyes mosollyal jutalmazta a
kérdést.
- Ez nagyon fontos. Hiszed vagy sem, a tény, hogy te
lőtted le, életeket menthet. Csak emlékezz a történetre, amit mondtam.
Előhúzta a komlinkjét, hogy a hajó legénységével
őrizetbe vetesse Rostatot, míg a többi tisztnek jelentette, hogy küldetésük
sikerrel járt.
A Coruscant másik oldalán, egy felső légköri bázison,
Airen Cracken megkapta az ezredes üzenetét. Csak pár dicsérő szót intézett a
vonal túlsó végében lévőhöz, majd bontotta a vonalat. Tudta, később úgy is
teljeskörű tájékoztatást kap az ügyről jelentés formájában.
Visszafordult ütött-kopott íróasztalához, megannyi
hadjáratának és győzelmének mementójához, és ezt látván egyfajta megkönnyebbülést
érzett. Aztán hirtelen pontok szabálytalan alakú halmaza és sötét árnyak
villantak fel előtte, amik pár pillanat múlva számára is érthető alakká álltak
össze.
Személyi terminálján egy teljes alakú holo jelent meg
egy jelzéssel, melyet még ő maga helyezett el még korábban.
Wedge Antilles egyharmad méretű feje és felsőteste
jelent meg Airen Cracken asztalán. A pilóta egy széken ült, mögötte csupán
fehér háttér látszódott.
- A hadúr most mérlegelésre készteti az Új
Köztársaságot, hogy mire számítsunk a későbbiekben, míg a következő terve az,
hogy megrendítse a bizalmunkat azokban a fajokban, akik hozzájárultak korábbi
sikereinkhez. A mon kalamáriak egy logikus következtetés. A mérnöki tudásuk és
csatahajóik nélkül sokkal nehezebben vészelnénk át a harcokat. Azonban ez az
agymosási technika már a nem-emlős fajokra is hatással lehet – sokkal, de
sokkal nehezebb kifejleszteni egy ilyen módszert, szóval ezúttal nem hinném,
hogy a kalamáriak vagy a verpinek benne vannak a dologban.
- A legvalószínűbb azonban a bothaiak és a sullustiak
támadásának lehetősége. Már van is pár ötletünk ezzel kapcsolatban. – Wedge
valamit pötyögött saját konzoljának billentyűzetén, majd folytatta:
- A gotalok kiváló vadászok hírében állnak. A
twi’lekek az utóbbi időben, a Birodalom uralma alatt mint kereskedők váltak
népszerűvé, de nem félnek gondozni harcos gyökereiket. Úgy gondoljuk, a gotal
és twi’lek támadások csak egyszerűen ezekre akarták felhívni a figyelmet. Hogy
megdöntsék azokat a sztereotípiákat, amiket eddig hittünk, vagy hinni akartunk
róluk. Ha a bothaiak lennének a következők, az nem fizikai támadást jelentene,
hanem számítógépek feltörése és fájlok hamisítása lesz az, ami katasztrófát
okoz. Ha sullusti, az egy véletlennek tűnő pilótahiba, ami életekbe kerül. A
legfontosabb, ha ezek bekövetkeznének, a tetteseket élve kell elfogni. Egyetlen
reményünk, hogy az elkövetők agymosás áldozataivá váltak, és mindennek fizikai
nyomai is vannak, amiket az Új Köztársaság orvosai fel tudnak mérni.
Antilles kikapcsolta az adattábláját, és próbálta
kifürkészni Cracken arcvonásait.
- Ez a legtöbb, amit mi tehettünk, uram. Ha
számításaink a valósághoz közel állnak majd, biztos lehet abban, ez az egész Zsinj
műve, hogy káoszt okozzon köreinkben, és szembenézhet az elszenvedett károkkal.
Köszönöm, hogy meghallgatott, a viszontlátásra.
A hologram eltűnt. Cracken hosszú ideig szótlanul ült.
Amikor először hallotta ezt a felvételt, csak elnézően csóválta a fejét és
mosolygott, várta, hogy a pilóták mikor koncentrálnak már végre a repülésre, és
nem ilyen ügyekre. Második meghallgatásra, a gotal és a twi’lek támadás után,
már furdalta valami az oldalát… most pedig, Cracken teljes mértékben elhitte,
hogy Wedge Antilles teóriája helyesnek bizonyult.
Most már azt várta, Wedge Antilles mikor foglalkozik
már végre a Hírszerzés ügyeivel a repülés helyett.
Talán már írja is az áthelyezési kérvényét…
Cracken keserűen felsóhajtott. Persze, még ha
fizetnének is neki, Wedge Antilles akkor sem hagyná el a pilótaéletet. Ebben az
életben nem.
Lélekben felkészült, hogy fogadja a bothai kódtörés
által okozott katasztrófáról szóló híreket.
Az Arc Loran a folyosón zajló beszélgetésre ébredt. Felült,
és élvezte azt a pár pillanatot, míg álmosan pisloghat néhányat az ébresztője
felharsanása előtt.
Aztán a kronójára pillantott. Az ébresztő már fél
órája csendült fel. Azaz csendült volna fel,
ha beállította volna.
Kipattant az ágyból, még éppen volt ideje összeszednie
magát a küldetés előtti eligazítás kezdetéig.
A terminálján egy halvány fény villant fel – új, még
meg nem tekintett üzenet. Bepötyögött pár gyors parancsot a gépbe – az üzenet
továbbítva lesz Dumásnak, és majd elolvassa a kidriffi kiruccanás egyik
eseménytelen órájában.
A hangárt hamar ricsaj töltötte be – nem csak a
mindenfelé sürgölődő népség miatt, hanem az X-szárnyú hajtóművek fülrepesztő
süvítése által növekedett meg a zajszint, amint a pilóták a felszállás előtti
ellenőrzést végezték. És hideg is volt, amint a hangár kijárata kinyílt, és a
határoló mező, mely ugyan sikeresen tette a dolgát a belső légkör és gravitáció
benntartásakor, annál rosszabbul végezte a hőtartási feladatát.
Wedge szótlanul nézte a benti jelenetet, pilótáit
figyelte, miképpen éreznek, vagy mutatják ki érzéseiket.
Gavin Darklighter. A fiatal pilótának szárnyember
nélkül kell repülnie. Megrázta Tal’dira halála, és továbbra is komornak
látszott, de nem mutatta semmi jelét annak, hogy ne tudna koncentrálni a
feladatra.
Corran Horn. Csak pár napja ölte meg a saját társát,
barátját, aki ugyan lehet, nem áruló, csak agymosott volt, de a tett még most
is emésztette őt. Érzelmeit azonban a tőle megszokott kifejezéstelen maszk mögé
bújtatta, amit még a CorSeces időkben fejlesztett ki.
Tyria Sarkin. Ő is egy társ megölésére kényszerült. Ő
azonban nem próbálta elrejteni bánatát, és mikor felcsatolta sisakját és a
gépébe mászott, szomorú ábrázattal tette mindezt. Hornnal ellentétben, neki nem
egy osztagtársat, egy barátot kellett megölnie. És egyedül sem maradt
bánatával; ott volt neki Kell. Tyria rávette a férfit, hogy beszéljen Wes
Jansonnal, aki régebben hasonló körülmények között volt rákényszerítve arra,
hogy megölje Tainer apját. Janson úgy gondolta, a beszélgetés sokat segített.
Bár Tyria mindig kimutatta, mit gondol és érez, Wedge mégsem aggódott miatta.
Dia Passik. A twi’lek nem fog ma repülni. A döntést az
Intézkedési Tanács hozta meg, Diának viszont már volt ideje feldolgozni az
utasítást. Azonban ez nem jelentett azt, hogy most ne hordja egyenruháját és ne
szaladjon vádászgépről vadászgépre, biztató szavakkal és jókívánságokkal látva
el a pilótákat. Aztán, mikor senki sem figyelt oda, csókot nyomjon az Arc
ábrázatára.
Elassar Targon. A devaroni túlságosan is ropogósra
sült kenyérből készült figurákat aggatott a takwaash pilóta, Gebe
X-szárnyújára, míg amaz próbálta elhessegetni őt a helyszínről. Wedge
felsóhajtott. Már megint csak a tréfa.
- Csak nem állhatsz itt, és vonhatod ki magad belőle –
mondta Janson.
Wedge a Lidércek ügyintézőjére pillantott. –
Parancsolsz?
- Nem lófrálhatsz körbe-körbe, parancsnok. A Falsehoodon a helyed, ahol
szembenézhetsz a hibáddal.
- Miféle hiba?
- Hát, természetesen átveszed Han Solo helyét a pilótaülésben,
mert az nem hajlandó befizetni egy kis sétarepülésre.
- Igen, és? Nem látok itt semmiféle hibát. Nekem
sokkal több tapasztalatom van koréliai hajók vezetésében, mint bárkinek a Mon Remondán.
- Igen, és megkérted Csubakkát, hogy tartson veled,
mert neki meg a roncshalmazok egyben tartásában van tapasztalata.
- Ez is igaz.
- És a tábornok azt mondta, Csubakka is nagyon örülne
neki, veled tart.
- Háromból három.
- Wedge, nem tudsz vukiul.
. Én… ó, a sith-ivadékba. – Wedge érezte, hogy elvörösödik.
Jansonnak igaza volt: elfelejtették belekalkulálni azt az apró tényt, hogy
Csubakka, habár megérti a basicet, azonban nem tudja megértetni magát a Falsehood pilótájával.
Janson a jóllakott napközis elégedettségével
álldogált.
- Szólj Emtrinek és Nyikorgónak, hogy igényt tartok
egy kis tolmácsolásra. De inkább Nyikorgónak szólj. – Ugyan a 3PO egységek
általánosságban fel vannak szerelve tolmács funkcióval, Emtri inkább katonai
ügyekben volt járatos. Nyikorgó sokkal inkább megfelelt a feladatra.
- Meglesz.
- De ugye ezt a kis… dolgot, nem kürtölted szét a
többieknél?
- Hát, ami azt illeti, kikotyogtam, tudod, hogy
előfordul néha.
- És mit szóltak hozzá?
- Fogadtak, hogy mit fogsz csinálni. Már mindenkinek
megvan a maga tétje.
- És, ki nyert?
- Tyria Sarkin. Jóslata, hogy azt mondod, „A
sith-ivadékba!”, telitalálat.
- Egyszer majd te is megkapod a magadét, Janson. Gondoskodom
róla.
- Nem fogsz. Ez távol áll Wedge Antillestől, az Új
Köztársaság hősétől.
Wedge elmosolyodott.
- Most már leléphetsz.
Kell irányt változtatott, Elassar, a szárnyembere
mögötte maradt, TIE elfogóvadászát a Kidriff 5 felé fordítva. A másik pár,
Janson és Shalla tőlük jobbra, a Birodalmi szabványoknak megfelelő távolságban
követte őket.
A Kidriff 5-nek nevezett világ lassan növekedett megfigyelőablakaikon
túl. A bolygón, amennyire belülről meg tudták állapítani, három szín volt
uralkodó: kék a tengereknél, rozsdavörös a civilizációnál, és egy kisebb,
szürke-sárga rész, ami a városokat jelezte.
A komforgalom is megnőtt, ahogy közeledtek a
Kidriffhez. Az első egy előre bekalkulált, automatikus vektorra állítottra
őket. Az üzenet után Kell továbbította az adatokat a Falsehoodnak.
A vektorra való csatlakozást követően a távolban apró
fénypontok tűntek fel, melyek a bolygóhoz közeledő teherszállítók hajtóműfényei
voltak.
A legelső, nem felvételről lejátszott hívást akkor
kapták, amikor Kell előre hajolva próbált jobban kilátni a pilótafülke
megfigyelőablakából.
- Figyelem, négy Sienar elfogóvadász. Azonosítsák magukat
és szándékaikat.
- Itt a Sárkány Osztag, a Night Terrorról, parancsnokunk Maristo kapitány. Szándékaink
békések, mondhatni, a ki-kap-cs-ló-dás. – Kell úgy hangsúlyozta az utolsó szót,
mint aki már régen nem szórakozott. – Úticélunk a Tobaskin állomás, ahol
kiderítjük, egy raktárnyi kredittel milyen ki-kap-cso-ló-dás érhető el.
- Értettük, Sárkányok. Átküldjük a szükséges irányvektorokat.
A Night Terror később érkezik?
- Nem, egyedül jöttünk – ez persze hazugság volt, és a
hazugság még egy hazugságot eredményezett: ezek a TIE-ok fel vannak szerelve
hiperhajtóművel. Ami azt jelentette, az őket vezető pilóták rendkívül fontos
személyek. Egyenesen valószínűtlen volt, hogy egy magas rangú illető saját
TIE-a helyett egy rakás szeméttel érkezzen meg.
- Vettem. A bolygó szabályzata szerint szüntessék meg
a transzponderük jelét. Legyenek üdvözölve a Kidriffen, és jó szórakozást.
Kell viszonozta az üdvözlést, majd bontotta a vonalat.
Ezután mindent, ami eddig elhangzott, továbbította a Falsehood felé.
- De ugye a harcért kapok valami köszönetet, ugye? –
kérdezte Nyikorgó Wedge mögött a Falsehood
pilótafülkéjében.
- Ha egyáltalán ránk lőnek valaha, igen – mondta
Wedge. – Ellenkező esetben, csak a „veszélyes körülmények közti
szolgálatteljesítésért”.
Csubakka felmordult.
- Maga csak fogja be, vuki.
Wedge felsóhajtott. Nyikorgónál idegesítőbb 3PO
droiddal talán még sosem találkozott. A protokoldroidok amúgy is elég
védtelennek képzelték magukat, és emiatt fájdalmasan sokat beszéltek, és ami a
legrosszabb, ezt barátságos viselkedésnek gondolták. Azonban Nyikorgó más volt.
Ő az átlaghoz képest önmaga urának számított.
- Mit mondott?
- Az efféle megszólalásokat nem kötelességem tolmácsolni.
- Dehogynem. Majd én eldöntöm, mi fontos belőle és mi
nem.
- Azt mondja: „A harcért kapott elismerést
garantálhatom: leszedem a lábaidat, és azzal verlek szét.”
- Ez elég nagylelkű tőle. Egy „Köszönöm, majd később!”
választ biztosan értékelni fog.
- Uram, szerintem maga nincs tisztában vele, mi az a
vuki humorérzék.
Amint húsz kilométer távolságra megközelítették a naplemente
által megvilágított Tobaskin felszínét, Kell és a többiek folyamatosan
üzeneteket kaptak, melyek a környéken található szórakozási lehetőségeket
sorolták fel. De előfordultak térképek, nevezetességek ismertetői is, továbbá
bárok, kocsmák, hotelek és további létesítményekről való tájékoztatás is.
Amilyen bizonytalan volt abban, melyik szórakozási lehetőséget
válassza a sok közül, olyan bizonytalanul vezette a TIE-okat az erdős területek
felé. Amíg a többiek azon veszekedtek, melyik kocsma volna megfelelő, addig
Kell a fákat pásztázta. Amikor talált egy helyet, ami elég nagy volt a Falsehood számára, de elég mély is, hogy
fentről emberi szem ne szúrja ki a hajót, az adatokat átküldte a többieknek.
Ezután találtak egy leszállóhelyet az egyik fénypompás
szórakoztató negyed tőszomszédságában. Itt megálltak pihenni.
Kell lehámozta magáról a sisakot, ledobta a
pilótaülésre, majd elkezdte lefejteni magáról pilótaruhája többi darabját.
- Sárkány Kettő és Négy, maradjatok készenlétben, ti
az elfogóvadászokban maradtok.
Shalla bólintott. A talajra lebegett, de nem állította
le a hajtóműveket.
- Jaj, ne már. – Elassar hangjába csalódottság
vegyült. Kezével a mellkasát markolászta, mint akit szíven lőttek. – Miért én?
Én vagyok a legfiatalabb, nekem van a legnagyobb szükségem a szórakozásra.
A már csak a fekete TIE-pilótaruhába bújt Kell
kiszállt az ülésből, leugrott a talajra, majd felmászott a devaroni gépére és
közelebb hajolt a fiatal pilótához.
- Hadd kérdezzek valamit.
- Hallgatom, uram.
- Bemész abba a mesés kocsmába.
- Eddig világos.
- A pultra dobod a kreditjeid.
- Jól hangzik.
- Leveszed a sisakot.
- Hát, ezt is megtenném, igen, elvégre valahogy hozzá
kell férni az italhoz, ha már szomjas vagyok.
- És mit látnak a járőrök?
- Az univerzum legjóképűbb… hoppá.
- Devaroni pilótáját.
- Jó, értettem.
- Szerinted hány devaroni szolgál a Birodalomnál?
- Egy sem. Vettem, uram. A gépben maradok.
Kell fejét ingatta, majd leugrott a gépről.
Wedge a repulzorhajtóművek segítségével lerakta a
talajra a Falsehoodot.
Csubakka elbőgött valamit.
- Hát igen, ez egy szép leszállás volt. Nem tud ennél
jobban landolni egy szeméttel. Darabjaira hullana.
Csubi ordibálása hangosabbá és vadabbá vált.
- Hogy érti azt, hogy ez egy jó hajó? A minap
hallottam, hogy megjegyzéseket tesz a burkolatára. Velem nem érdemes
ellenkeznie.
- A kapitány elhagyja a süllyedő hajót – szólt közbe
Wedge. – Csubi, tiéd az irányítás.
Visszatért a raktérbe, ahol az utasok tartózkodtak,
készen az indulásra. Egy férfi és egy nő, mindketten átlagos kinézetű egyének,
és mindketten ugyanolyan fekete nadrágba és tunikába bújtak, amiken ragyogóan
fényes csíkok tekeregtek - egy átlagos birodalmi turista látszatát keltették.
Sosem mutatkoztak be Wedge-nek. Úgy gondolt rájuk, mint
Szelíd Egyre és Szelíd Kettőre.
Szelíd Egyes kezet nyújtott neki.
- Kösz a fuvart. Sokkal kényelmesebb volt, mint a legutóbbiak…
Szelíd Kettő bólintott; Wedge nem emlékezett rá, hogy
szólt volna egy szót is.
Wedge viszonozta a kézfogást, majd leeresztette a
rámpát. Vagyis csak akarta, a platform nyitómechanikája zümmögött ugyan, de
maga a rámpa csak nem akart megmozdulni.
- Van egy pilótám – mondta Wedge -, aki ezt rossz
előjelnek fogná fel. – Megrugdosta a rámpát, mire a mechanika hangosabban
zümmögött, és végre-valahára megnyílt a kijárat. – Sok szerencsét.
Mikor elmentek, a rámpa már kevesebb gonddal zárult
be.
Mikor visszatért a pilótafülkébe, Wedge észrevette,
hogy Tycho X-szárnyúja már nem a Falsehood
tetején parkol, hanem azzal szemben, a talajon. Az X-szárnyú, miután jelzőfényei
kihunytak, szinte teljesen eltűnt a szeme elől. Nem sokkal később csak ők
voltak, teljes sötétség vette őket körül. A fák megóvták őket a város
fényeitől. Az egyetlen világosság Nyikorgó fotoreceptoraiból áradt.
- És most – mondta a 3PO droid -, mit csinálunk?
Ismerek egy csomó ügyességi játékot. A Raktárösszehasonlító az egyik kedvencem.
- Csubakka felhördült mellette. – Nem, a Droidzúzót nem ismerem. – Újabb
mordulás. –Micsoda? Ismerteti a szabályait?
Wedge felsóhajtott. Repülés ide vagy oda, ez a
küldetés még eltart egy darabig.
Már régóta letelepedtek a Kidriff holdja körüli pályán,
amikor az Arcnak eszébe jutott a levél.
- Dumás, rakd a postaládámat a képernyőre. Meg akarom tekinteni,
kérlek.
Az első egy csak szöveget tartalmazó levél volt a húgától,
aki a pantolomini egyetemen tanult. Az üzenetben a testvére részletes leírást
adott mindennapi életéről, ami pont olyan volt, mint amilyenre az Arc
emlékezett. Nosztalgikus, hazavágyó emlékei voltak most egyetlen fénypontjai a
komor, sötét naprendszeri tájképen.
A második üzenet a Hírszerzéstől jött. A dokumentumot
többszöri figyelmeztetéssel látták el, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy a
fájlokat nincs jogosultsága módosítani, és ezen felhívások átugrása közben
jutott az Arc eszébe, miről is szól az üzenet: Lara Notsilról és Edallia
Monotheerről, a nőről, akit az öregúr megnevezett a Múzeumban.
Az anyagok hétpecsétes titoknak számítottak; ennél
titkosabb jelzővel semmit sem láttak el. Az Arc remélte, a válaszok, amiket
keres, nincsenek elrejtve ellenőrzések és korlátozások mögé, amihez már végképp
lehetetlen a hozzáférés.
A Lara Notsilról szóló fájl csak pár dolgot
tartalmazott, amiről eddig nem tudott. Legtöbbet már elmondta nekik, Lidérceknek.
Egy farmon született, az Aldivyn. Megfelelő iskolai eredmények. Semmi sem utalt
rá, hogy a mezőgazdaságon kívül mást tanult volna. Aztán, a dokumentáció másról
kezdett el szólni: hogy a társadalom, ahonnan származott, miképpen tagadta meg
a támogatást Trigittől, az Implacable kapitányától,
és hogy bosszúból az miképpen bombázta le az Aldivyt.Hogy a felderítők utólag
miképpen találtak egy túlélőt, Lara Notsilt a romok között, akit az Implacablere vittek. Hogy miképpen tartotta
Trigit félig kómában Larát mindenféle szerrel, és tette háziasszonyává. Mígnem a
Lidércek el nem pusztították az Implacablet.
Mígnem Lara Trigittel együtt egy mentőkabinban menekült.
Elég gyér egy akta, állapította meg az Arc. Azonban,
az aldiviakhoz hasonlóan, akik csak a földjük gondozásában és gyermekeik
nevelésében lelték egyetlen örömüket, nem is rendelkezhettek terjedelmesebb
iratokkal. Egyáltalán, volt, aki még azonosítóval sem rendelkezett.
Aztán megnyitotta az Edallia Monotheerről szóló fájlt.
Már azzal, hogy a Coruscanton született, hosszabb aktára lehetett számítani,
mint Lara Notsil esetében. Az adatok csupán interjúkból és elszórt hivatkozásokból
állt, az eredetit elpusztíthatták.
Ötven évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Színésznőnek
tanult. Felkeltette Arand Isard, Ysanne Isard apjának figyelmét. Monotheer Hírszerzési
ügynökként tanult tovább, és megannyi sikeres bevetést végrehajtott.
Aztán, a dokumentum szerint, férjével együtt letartóztatták
és elítélték hazaárulás vádjával. Mindkettőjüket kivégezték, amiért
információkat adtak át egy chandrilai Birodalomellenes szervezetnek. Az Új
Köztársasági Hírszerzés egyik meg nem nevezett alkalmazottjának véleménye szerint
ez csak egy standard eljárás volt, hogy kirostálják a Birodalmi Hírszerzésből a
kevésbe hasznos ügynököket, és valójában Monotheernek semmi dolga nem volt a
Felkelők Szövetségével.
A férje. Az Arc megnyitotta a családi állapotra vonatkozó
lapot, majd tovább ugrott a férj adatlapjára.
Semmi érdekeset nem talált. A történet hasonlóan
festett, mint Monotheer esetében. Egyes híresztelések szerint volt gyerekük, de
egyéb információt nem talált a titokzatos porontyról.
Azonban jobban érdekelte a férj neve.
Galls Pethotel.
Az Arc úgy érezte, mintha jeges kéz markolna gyomrába.
- Hajnalodik – állapította meg Nyikorgó.
Ez a mondat kihúzta Wedge-et a régóta tartó, mámorító álomból.
Körülnézett, de még mindig nem látott más fénypontot a droid fotoreceptorain
kívül. Kinyitotta a szemét, és levette csizmás lábait a műszerfalról.
- Nem néz ki hajnalnak.
- Ha felnéz, uram, láthatja, ahogyan az ég kezd
kivilágosodni. A fák és az épületek eltakarják előlünk a fényt.
Csubakka felegyenesedett, és hangosan megropogtatott
pár ínt.
- Engedhettem volna még pár perc alvást – válaszolt Nyikorgó
Csubakka egyik mondata után -, de azt a parancsot kaptam, hogy hajnalban keltsek.
Mert amilyen világos van odakint, annál könnyebben észrevesznek.Vagy nem
gondolt erre azzal a bundával borított agyával?
Bömbölés.
- Az igaz, hogy a fényviszonyokat tekintve hajnalban,
mint helyi idő szerint, de még mindig…
- Csöndeet – szólt közbe Wedge. – Lehet, hogy társaságunk
akadt.
A szenzormonitoron egy rövid, éles hang járt végig a
tőlük egy kilométerre lévő erdőterületen. Aztán egy idő után irányt
változtatott és elindult észak felé, hogy aztán párszáz méter múlva újra
megforduljon. Pár percnyi figyelés után megállapították, hogy az útvonal
ismétlődik.
- Egy keresőradar? – kérdezte Nyikorgó.
- Igen. De ez az egyetlen jármű, ami felderítést végez
ezen a területen. Tehát, nem egy alapos kutatás folyik. – Wedge leolvasta a
kijelzőn megjelenő adatokat. A jármű egy általánosságban a Birodalmi
területeken állomásozó rendőrök által használt lebegőként volt beazonosítva. - Talán
csak egy rutinvizsgálat ezen a területen. Tizenöt percen belül ideérhet. –
Aktiválta a komegységet. – Kettes?
- Jelen, Vezér.
- Csak ellenőrzés. Készüljenek fel az előkészületekre.
Vezér kilép. – Legmagasabb fokozatra állította a komegységet, kiválasztott egy
titkosítási kódot, majd elküldte a rövid üzenetet: - A zöld zónában.
Pár pillanattal később, ugyanolyan titkosítási kóddal,
megkapta a választ.
- Kettes begyújtva. – Ez Kell hangja volt.
- A Sárkány osztag készenlétben – mondta Wedge. – Már csak
a helyieken múlik, mikor találnak ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése