2.fejezet

Kettő

A vadászgépek úgy nyüzsögtek a Mon Remonda teste körül, mint rovarok egy mélyűri fészekből. Két csoportra oszlottak – két X-, egy A-, és egy B-szárnyú csapatra – és a Levian 2 felé fordultak, ahová a Mon Remonda éppen érkezett. Ebből a távolságból egy narancsszínű, barátságtalan gömbnek tűnt – a komfrekvenciában viszont igencsak tartalmas és élénk beszélgetések folytak.

- Delta Szektor, jövök. Itt semmi különös nincsen. Túlélők után kutatok.

- Itt a Hatos Szakadék. A repulzorliftnek lőttek. Megpróbálkozok egy nagy sebességű landolással.

- Hatos Szakadék, válts át tíz-nulla-háromra. A kontrollered működőképes.

- Béta Szektor Bázis, itt Béta Tíz. Négy csoport azonosítatlan jármű közeledik.

- Béta Tíz, TIE vadászokat észlelek a csoportokban, de mindannyian barátok.

Wedge felsóhajtott, és bekapcsolta a komot:

- Béta Szektor Bázis, itt Zsivány Vezér. A Zsivány, Lidérc, Üstökös és Fegyverkéz osztagok készen állnak a segítségnyújtásra. Úgy nézem, lekéstük a bulit.

- Attól tartok, igen, Zsivány Vezér. Lekéstek egy Raptor portyát. Nagyjából másfél órája húzhatták el a csíkot. Több település és gyár ezen a féltekén romokban hever. Segítenének a mentésben?

- Szíves örömest. Mind a húsz osztagnak csak vektorokra van szüksége, és már bele is vágunk.

- Hajók léptek ki a hiperűrből. – Ez most a Mon Remonda Golorno névre hallgató tisztjének nyugodt hangja volt. -  Négy, öt… hatot számlálok.

Han Solo felpattant székéből, és Golorno mögé sétált.

- Hívják vissza a vadászgépeket – rendelkezett, majd áthajolt a tiszt válla fölött, hogy lássa a képernyőt. – Adatok, adatokra van szükségem.

- Huh, két csillagromboló, egy Birodalmi, egy Victory osztályú. Egy nehézcirkáló, ha jól látom, egy Dreadnaught. Két Carrack könnyűcirkáló. És az alakzat végén egy… - a tiszt hangja elhalt. – Szuper csillagromboló.

- Az Iron Fist. – Csapta össze tenyereit Solo. – Tehát úgy döntöttek, beszállnak a buliba.

Felmérte, mekkora erőket sorakoztat ő fel. A Mon Remonda a mon kalamári gépek legjobbika volt, fedélzetén Wedge Antilles vadászgépeivel, ennél már tökéletesebb sem lehetne. De még számolhatott a Mon Karrennel, egy másik kalamári cirkálóval, a Tedeviummal, amit gyakorlóhajóból építettek át éles bevetéshez, illetve egy Etherhawk nevű Marauder-korvettre, amely nemrég tért vissza a műhelyből egy renováló körútról. De ez még nem elég, hogy visszaverjék Zsinjt… de még Zsinj sem tudta, hogy a Solo Csapata 2 éppen a Levian másik oldalán várja a parancsait. Csak egy hívásba kerül, és a haderő megkétszereződik, ezzel fairré téve a küzdelmet.

- Hívják a Kettes Csapatot – rendelkezett. – Mennyi idő, míg Zsinj ideér?

- Három perc, uram.

- A vadászgépek mikor érnek vissza?

- Most rendeződnek… úgy négy-öt perc, uram.

Solo felsóhajtott. – Akkor szoros egy meccs lesz.

Hirtelen egy ihlet szállta meg, megfordult, és a híd kijárata felé pillantott. Csubakka ott várt az ajtó előtt, készenlétben. A vuki, aki úgy döntött, nem lesz tagja a Zsinj-ellenes csoportnak, jobbnak látta még ennek ellenére is a bejáratnál és Solo mellett strázsálni. Csubakka megjelent a hídon, hallva a hangzavart, ami most eluralkodott a teremben. Solo magabiztosan rávigyorgott.

- Egy második csapat ugrik ki a hiperűrből, uram.

Solo újból megpördült, és a kijelzőkre meredt. Az éppen frissítette az adatokat – amik tömkelegével érkeztek a Tedevium felől.

A képernyőn a Levian 2 túlsó oldalán újabb csoport űrhajó tűnt fel. A telemetrián végigpörgött az analízis: két csillagromboló, egy Dreadnaught, egy könnyűcirkáló és egy Lancer-fregatt, amit külön a vadászgép-osztagok hatástalanítására fejlesztettek ki.

- Na, most már bajban vagyunk – dünnyögte Solo.

Golorno a tábornokra pillantott, nem tudta leplezni félelmét. Solo, hogy lelket öntsön belé, felvillantotta jellegzetes, féloldalas mosolyát.

- Ne aggódj. Tudom, mikor kell kidobnom a szajrét, és menekülni. Kezdj el kidolgozni egy huperűrugrás vektorát. Mi a legrövidebb út, hogy kikerüljünk a Levian 2 gravitációs vonzásából?

A mon kalamári tiszt az egyik kijelzőt vizslatta.

- Csak a szuper csillagromboló erőin át, uram.

- Számoljunk csak… legyen az az elsődleges útirányunk. Értesítsék a többi hajót is.

- Igen, uram.

Solo Onoma kapitányhoz fordult, egy lazacszín bőrű mon kalamárihoz.

- Vigyen ki minket, kapitány.

- Igenis, uram.

- Egy harmadik ellenséges csoport lépett ki a hiperűrből.

Solo harmadjára is megpördült, hitetlenül meredt Golornóra.

- Ugye csak viccelsz?

Wedge X-szárnyújával kitört az ég felé.

Előre küldte a Fegyverkéz osztagot, az A-szárnyú különítményt, melyet Todra Mayn százados vezetett. Különös taktikai húzás volt a lassabb gépeket hátrahagyni. Most Wedge a Zsivány osztagot irányította, amely a Lidércekkel együtt fedezte az Üstökösöket, a B-szárnyú alakulatot.

A szenzoradatok, melyek a Mon Remondáról érkeztek, a mon kalamári cirkálót mutatták, amint megközelít egy hat űrhajóból álló csoportot. Közben a bolygó másik oldaláról egy újabb csapat lépett ki a hiperűrből – mire kiértek az atmoszférából, már két ellenséges csapat üldözte Solóékat.

A helyzet nem ígérkezett túl rózsásnak.

Wedge elképzelte, amint Baron Fel a Mon Remondát ostromló vadászgépek valamelyikét vezeti. Soontir Fel a valaha élt legjobb pilótának számított, mióta a Birodalmi Akadémia létezett, és a Zsiványkommandó legjobb harcosa volt – Wedge Antillessel pedig meg is osztott egy titkot.

Ők ketten sógorok voltak. Rajtuk kívül is csak kevesen tudták, hogy a híres színésznő, Wynssa Starflare valójában Wedge testvére, Syal Antilles is egyben. Syal és Fel eltűnése óta Wedge semmit sem tudott róluk. De most Fel visszatért, és a rossz oldalon állt, viszont Syal felől semmi hírt nem hallott. Ezt a titkot Wedge jól megőrizte magának. Egyik pilótája a Lidérc osztagban, az Arc Loran egyszer szerepelt Wynssával egy holodrámában, de még neki sem árulta el mindezt.

És most megint repült egy újabb ütközet felé, aminek közepén talán ott repült Fel is, és Wedge szája grimaszba fordult a tudatra, hogy bármikor megölheti sógorát… és az embert, aki Syalnek a legfontosabb volt a világon.

A szenzoradatok szerint, amik a Mon Remondáról érkeztek, az Iron Fist meghátrált Solo haderejétől. Wedge bólintott. Ha Zsinj egy bolygó felé tartó mozdulatot próbál véghezvinni, azzal magához csalhatja az Új Köztársaság haderejét, hogy bevonhassa a többi csapatot a játszmába. Azzal, hogy az Iron Fist az űrnek egy olyan szelete felé tart, ahol Solo hajói elvégezhetnek egy hiperűrugrást, megnehezíti az Új Köztársaság hajóinak dolgát.

Wedge osztagai megközelítették a Mon Remondát, de néhány kilométerrel távolabb maradtak tőle. A kialakuló tűzharc a mon kalamári cirkáló körül ebből a távolságból ragyogó pontok kavargó összességének tűnt. Wedge emlékeztette magát, hogy a villanások, melyek onnan érkeztek, robbanások, és hogy akár új köztársasági vadászgépek pusztulását is jelezhetik.

- Szárnyakat támadó pozícióba! – Rendelkezett, és meghúzott egy kart a műszerfalon. A gépének szárnyai X alakzatba húzódtak, amiről ezek az űrhajóknak a neve származott. – B-szárnyúak, fegyvereket aktiválni!

Szenzorjai mutatták, hogy Zsinj erői körülzsongják a Mon Remondát. Nyílegyenes taktika; így a mon kalamári cirkáló nem tudott elmanőverezni mellettük. Egy kisebb mozdulat, és a Mon Remondát körülveszi a hajók sokasága – ha pedig mégis kiszabadulna a harapófogóból, a többi csapat ront rá.

De ez a nyílegyenes taktika pont Wedge szájíze szerint működött.

Az osztagok egyenesen alázuhantak az Iron Fist fara felé. Az érzékelők egyetlen vadászgépet sem észleltek – vagy még csak készülődtek felszállni, vagy mind a Mon Remondával foglalkozik.

A szuper csillagromboló farából hirtelen fel-felvillanó, gömbszerű tárgyak indultak útnak: bénító detonátorok töltötték be az űrnek azon szeletét, melyben a vadászgépek tartózkodtak.

- Kitérő manőver! – Kiáltotta Wedge, miután az egyik detonátor majdnem eltalálta. – X-szárnyúak, torpedókat készenlétbe: ne feledjétek, pusztuljanak azok az oldalsó hajtóművek.

Az X-szárnyúak páronként próbáltak ide-oda cikázni és kitérni a hirtelen megjelent lövegkezelők célkeresztjéből.

Wedge két kilométeren belülre ért – a célzókomputere lőtávolságának határához. A záporozó lövések intenzitása nőtt – ahogyan pontosságuk is.

- Egyest, kettest kilőni – parancsolta ezerötszáz méternél. Két torpedó indult útnak, amik egyenesen az Iron Fist hajtóművei felé tartottak. Ugyanabban a pillanatban még több kék villanás indult el a csillagromboló fara felé, mint amennyit Wedge hirtelenjében meg tudott volna számlálni. Vakító villanás érkezett a monstrum felől, majd Wedge bekapcsolta a komot: - Rajtatok a sor, Üstökösök.

- Vettem, és köszönjük, Zsivány Vezér – jött Üstökös Egy hangja a hangszórókból. – Üstökösök, lőjétek ki az elsőt és tüzeljetek az ionágyúkkal.

Kék csíkok záporoztak az Iron Fist farára. A különös kinézetű B-szárnyúak folytatták útjukat a csillagromboló hajtóművei felé, ágyúikból ionlövedékeket okádva.

Wedge magában szerencsét kívánt nekik. Őket arra képezték ki, hogy az Iron Fisthez hasonló csatahajókat küldjék a roncstelepre; ráadásul, értették is a dolgukat. De ha Zsinj visszahívja a vadászgépeit, és ezt az Üstökösök későn veszik észre, az egész osztag elveszhet.

Most eljött az ideje, hogy megrohamozzák Zsinj erőinek gyenge láncszemeit: a könnyűcirkálókat.

A Mon Remonda az őket ostromló vadászgépek lövései alatt zötykölődött. Solo nem vett tudomást a rázkódásról. A pajzs még kitartott, a hajótest csak kibírta – volt még esélyük.

- Üstökös Egy kárjelentést küldött az Iron Fist hajtóművei felől – jelentette a kommunikációs tiszt.

- Milyen mértékű a kár? – kérdezte Solo.

- Egyelőre meghatározatlan.

- Rengeteg vadászgépük vonul vissza az Iron Fist irányából – jelentette teljesen nyugodt hangon Golorno.

- Mennyi?

- Nagyjából itteni erőink fele.

- Óh, ez remek – csapott széke karfájára Solo. – Most már csak kétszeres túlerőben vannak.

Bárcsak kint lehetne, a Millenium Falcon fedélzetén, hogy homlokegyenest szétcsaphatna az ellenség közt… de jelenleg csak annyit tud tenni, hogy ül a fenekén, parancsokat osztogat, és reméli, hogy a tény, hogy egy embert sem veszítettek, jó ómen.

Mert soha nem jelentett jót, ha nem veszít egy embert sem. Soha.

- Üzenet Solo tábornoknak. – Jelentette a kommunikációs tiszt. – Zsinj hadúrtól.

- Nem válaszolok – mondta Solo. – Fogadok száz koréliai kreditben, hogy valójában ő sincs túlságosan beszélgetős kedvében. - Hirtelen elhallgatott. – Ne, várjunk csak. Csubi, gyere ide!

A vuki kíváncsi tekintettel elindult a hídon.

- Tessék, vedd át a helyem. – Han segített beülni barátjának a parancsnoki székbe, ami egy kissé szűkös volt a vuki számára. – Kapcsolják azt az üzenetet.

A komegység felkapcsolódott. Han még így, oldalról nézve is ki tudta venni Zsinj külső ismertető jegyeit: a kopasz fejet és a hosszú bajuszt.

- Solo tábornok? – Szólt Zsinj. – Azért hívom, hogy egy elfogadható… ez meg micsoda?

Csubakka megragadta a komegység kameráját, ami így most már nem szőrös mellkasát, hanem arcát közvetítette a hadúr felé. A vuki belemorgott valamit a kamerába.

- Ez itt… óh, Csubakka. A gazdáddal akarok beszélni.

A vuki csontrepesztő, társalgó hangnemű ugatássorozatba kezdett. Solo elmosolyodott. Ez egy hagyományos, udvariasnak számító vuki beszéd volt.

- Nem értem a nyelvedet, te molycsemege. Hol van Solo?

Csubakka folytatta formális beszédét, mire Solo az Onoma kapitány előtt díszelgő képernyőkhöz lépett, és újra próbált átszellemülni és az ütközetre koncentrálni.

- Itt Vezér. Osztagokra bomlani!

- Lidérc Egy, vettem és értettem – mondta az Arc. – Sok szerencsét, Zsiványok.

Egy széles ívű fordulót vett, mely Zsinj egyik Carrackja felé repítette őt és a Lidérc osztagot.

A Carrackok háromszáz-ötven méter hosszú, zömök fémdobozok voltak, elől-hátul egy-egy kidülledéssel. Az Arc tudta, hogy ezeket a masinákat nálánál nagyobb hajók ellen tervezték, ionágyúik egy méretesebb járművet is képesek voltak hatástalanítani. Turbólézer-ütegeik alacsony száma viszont a kisebb vadászgépek kedvelt célpontjává tette őket.

A Lidércek hátulról közelítették meg a Carrackot. Két egységre oszlottak: Lidérc Egytől Hatig a nyílt űr felől, Lidérc Héttől Tizenegyig a bolygó felől támadt rá. A turbólézerek már azelőtt tüzet nyitottak rájuk, mielőtt még lőtávolba értek volna.

- Tűz belátás szerint. – Mondta az Arc.

Gebe és Donos volt az első pár, akik tüzet nyitottak. A kék színű protontorpedók hamar becsapódtak a célpont oldalába. Villogó, fehér gömb szállt fel a robbanás hatására a Carrackból. Az Arc figyelmen kívül hagyta a célkomputer pittyegését, az egyik detonáció felé fordította az ágyúkat, és kilőtte megmaradt protontorpedóit. Ezután villámgyorsan elsiklott a Carrack oldala mellett, Lara szorosan mögötte maradt.

- Jelentést.

- Egyes, itt Hetes. – Hallatszott Dia hangja egy kissé torzan a komból. – Támadunk a nyílt űr felől.

- Eltalálták Tízest! Elkapták Tízest!

- Nyugalom, Tizenegyes. – Az Arc gyomrába jeges félelem markolt. A kijelzői azt mutatták, hogy Tízes, azaz Janson már a múlté. – Mekkora a kár?

- Nem lőtték szét, Egyes. Csak egy ionlövedék kapta el. Irányíthatatlanul sodródik, mert nincs energiája.

- A cirkáló felé, vagy attól elfelé tart?

- Elfelé.

- Viseld gondját, Tizenegyes. Fedezd őt lézertűzzel. Osztag, jelentést.

- Egyes, itt Ötös. – Ez Kell volt, az érzékelők azt jelezték, éppen közelebb oson az ellenséghez, mint a többiek. Csak Tainer lehetett az, óvatosan manőverezve egy elrabolt TIE vadásszal. A TIE-ok nem rendelkeztek protontorpedóval, Kell valószínűleg csak közeli megfigyelést végzett vadászgépével. – Jobb oldali becsapódások károsították a hajótestet, de nem hatoltak át, ismétlem: nem hatoltak át.

- Az összes Lidérc X-szárnyúnak: rendeződjetek egy jobb oldali támadáshoz. – Utasította őket az Arc. – TIE-ok, foglaljátok le a bal oldalt. – Komegységét átkapcsolta egy másik csatornára. – Mon Remonda, itt Lidérc Egy. Egy vonónyalábos siklóra lenne szükség, hogy elvontasson egy mozgásképtelen vadászgépet.

Az Arc lelassított, hogy a többiek alakzatba tudjanak rendeződni mögötte. Kell, Shalla és Elassar a Carrack másik oldalánál ugyanezt művelte.

- Vágjunk bele, Lidércek! – Kurjantotta az Arc, és előretolta a botkormányt.

Szellős alakzatban, de elég szűken ahhoz, hogy kitérő manőver esetén ne veszélyeztesse őket az összeütközés kockázata, süllyedni kezdtek az ellenség felé. Erős lézer- és iontűz fogadta őket, és az Arc valaki kétségbeesett kiáltását hallotta az osztag csatornájából.

Fél kilométerrel a célpont előtt kilőtték a protontorpedókat. Olyan közel értek, hogy a hajó már betöltötte a látóterüket. Az Arc élesen jobbra kanyarodott, amitől belepréselődött az ülésbe, a kompenzátor sikertelenül próbálta enyhíteni a manőver fizikai következményeit. Egyik oldalon a Carrack testének robbanásait látta, másikon heves lézertűz-oszlopokat – aztán kiért a fordulóból.

Az Arc megengedett magának egy pillantást a műszerekre. Mindegyik Lidérc ott virított a kijelzőn. Megkönnyebbülten sóhajtott – nincsenek veszteségek.

- Lidérc Egy az egész osztagnak, kárjelentést. Övéket is és a miénket is.

- Egyes, itt Ötös. Jobb oldal átszakítva. Azt hiszem, elkaptuk mindkét generátorát és talán a létfenntartó rendszert is. A hajó egy része teljesen elsötétült. Nem mozognak.

- Köszönöm, Ötös. Most pedig, pucoljunk, még mielőtt valamelyik túlbuzgó kerít valami kis energiát az egyik turbólézerhez és tűzijátékot csinál belőlünk.

- Vettem, Egyes.

- Egyes, itt Négyes – szólt higgadtan Tyria. - Bekaptam egy lövedéket, valószínűleg teljes erejűt. Az egyik szárnyam megsérült.

Az Arc közelebb manőverezett Tyria X-szárnyújához, és ő is észrevette a felületi sérüléseket a szárnyon.

- Egyéb gondok, Négyes?

- Semmi több, főnök.

- A továbbiakról is értesíts. – Biccentett az Arc. - Zsivány Vezér, itt Lidérc Egy. A célpontnak annyi.

- Szép munka, Lidércek. – Jött hamarosan Wedge hangja a komlinkből. – A Zsiványok célpontja megsemmisítve. Az Iron Fist nehezen mozog. Maradjanak készenlétben.

- Értettem. – Az Arc átváltott az osztag frekvenciájára. – Lidércek, felfejlődni mögém. Egy ideig Tízes mellett maradunk.

Az Iron Fist hídján Zsinj hadúr nézelődött a legénység számára fenntartott részek fölött húzódó járdán. Nem a megfigyelőablakon túli nyílt űrre fordult tekintete, hanem az alatta elhelyezkedő egyik kijelzőre.

Nem volt sem magas, sem kimagasló fizikai adottságokkal felvértezett ember. Kövérkés testalkata és banditaszerű bajusza tanúskodott arról, hogy valójában más képet mutat önmagáról. AS fehér főadmirálisi egyenruha, melyet viselt, nem a Birodalom szolgálatában kiérdemelt rangját tükrözte, de aki tudatában volt ennek a ténynek rajta kívül, csúfos véget értek Zsinj büszkesége és árulása miatt.

Csak ő tudta, miképpen használja fel hasznosan ezeket a tulajdonságokat. Hamis nyomok, hogy megtévessze az ellenségeit – vagy elöljáróit, esetleg alattvalóit -, gyakran hamis konklúziót állítottak ki róla. Rá tudta szedni őket, hogy alábecsüljék őt. Vagy, hogy túlbecsüljék – esetenként még ez is jól jött.

Mellette Melvar tábornok állt, a földi egységek és a vadászosztagok tábornoka. Zsinj szerencsésnek mondhatta magát, amiért rokonlélekre talált Melvar személyében: egy felszentelt hóhérra, aki meg tudja mutatni lágy szívét, ha úgy adódik a helyzet. Bárhol el tudna vegyülni, akármennyi oldalát megmutathatja a sok közül, talán többet is, mint amennyit Zsinj elképzelni tudna.

- A Mon Remonda és hadereje teljes sebességgel közeledik – jelentette Melvar. – A mozgásképtelen Carrack, és elvesztett hajtóműveink ellenére talán tartani tudjuk őt. Csak célozzunk mi is a hajtóművekre, és ha sikerül, nem érnek olyan messze a Levian 2-től, hogy hiperűrsebességre gyorsítsanak.

- Mennyi időnk van, míg a Mon Remonda ideér? - Kérdezte Zsinj.

- Hajók közelednek! – Kiáltott fel alulról a legénység egy tagja. – Most ugrottak ki a hiperűrből. Hárman vannak, uram – egy mon kalamári cirkáló, egy Birodalmi-osztályú csillagromboló és egy Quasar Fire-osztályú teherhajó.

Zsinj bosszankodva felsóhajtott. Kilesett a megfigyelőablakon túlra, de nem látta az említett hajókat.

- Nem is tudtam, hogy Solónak van még egy kis segítsége. De nem is számít. Nagyítást!

Egy hologram jelent meg a megfigyelőablak közepe táján. A kép a három űrhajót ábrázolta, ahogyan azt a tiszt jellemezte. Mindegyikük az oldalát mutatta nekik, hogy mire a szuper csillagrombolóhoz érnek, készen álljanak a tüzelésre.

- Keresztezik a Mon Remonda vektorát – állapította meg Zsinj -, ami pont a meggyengült védőszárnyunkon, a mozgásképtelen Carrackon keresztül vezet át. Próbálnak felfejlődni, hogy a legnagyobb kárt okozzanak bennünk, amennyiben folytatjuk a Mon Remonda elleni hajszát. De mi nem megyünk bele a játékukba.

- Ebben egy pillanatig sem kételkedtem – mosolyodott el Melvar.

- Küldje előre a Red Gauntletet, a Serpent”s Smilet és a Reprisalt. – Fordult a kommunikációs tiszthez Zsinj. - Üssenek lyukat az alakzatukba. Hívják vissza a vadászokat az Iron Fisthez. – A fegyverszakértőhöz fordult. – Készítsék elő az összes üteget, és tüzeljenek a Mon Remondára belátásuk szerint.

- Igen, uram.

Zsinj kiegyenesedett, és elvigyorodott.

- Solo már igazán fogadhatná a hívásomat, mert attól tartok, nincs már sok ideje hátra.

Az Arc megpillantotta a siklót, mely a Mon Remonda egyik dokkjába vontatta Janson X-szárnyúját. A Lidércek három TIE-a szorosan követte a siklót a mon kalamári cirkáló belsejébe, és az Arc a komfrekvencián lezajló beszélgetésekből tudta, hogy már az A-szárnyúak is a dokkban tartózkodnak.

A Mon Remonda lőtávolon belülre ért. Lövedékek százai festették színesre a két gigász közti űrt, míg az Iron Fist másik oldalán a Solo Csoport 2 és Zsinj erői közötti tűzpárbaj miatt volt tele az űr villanásokkal.

Mintha csak egy fiatalabb tengeri emlős lenne, a Mon Karren közelebb úszott testvérhajójához, hogy a nagyobb hajó elé álljon, és felfogja a lövedékeket.

Mikor Zsinj észrevette a Mon Karren manőverét, háta egy hirtelen nyomástól görnyedt meg.

- Elvesztettük a Mon Remondát.

Melvar szokásához nem híven összeráncolta homlokát.

- Csak egy kis része állt be közénk.

- Így igaz. Azt akarják, hogy elfogyjon az energia a turbólézerekből, és ők megosztozzanak az elszenvedett kárban. Én pedig voltam olyan bolond, hogy a vadászgépeket elküldtem a hajtóműveket védeni…

- Most már van elég energiájuk, hogy azt a pajzsra tudják koncentrálni. Egyszóval, vesztettünk.

- Igen – sóhajtott Zsinj -, vesztettünk. Nagy betűkkel hirdetik majd ezt a vereséget a történelemkönyvek lapjain, Melvar. Az én vereségemet. És Solo újfent kicsúszott a markomból.

- Még nem vesztett semmit, csak az energiát, amit erre fordított.

- Igaz. – Zsinj a fegyverszakértő felé fordult. – Folytassák a zárótüzet, mígnem a Mon Remonda hiperűrsebességre nem gyorsít. Nem az ön hibája, őrnagy. Az enyém.

- Köszönöm, uram.

Zsinj csalódottan elindult a híd kijárata felé. Az ütközet további részével már a legénység is elboldogul. Neki most pihenésre és gondolkodásra van szüksége, hogy koncentrálni tudjon a következő hadműveleten.

A Mon Remonda a Levian rendszertől biztonságos távolságban ért ki a hiperűrből, hogy felvegye a kisebb vadászokat, kiknek segítségre van szükségük egy újabb fénysebességre ugráshoz. Ezután visszagyorsítottak az ideiglenes biztonságot nyújtó fénysebességre.